Lencsés Rita gyógynövényszakértő: Szörpöt főz, aki a virágot szereti

Az ibolya már elvirágzott, de utólag is jó tudni, hogy azon növények sorába tartozik, amelyek szörpalapanyagként is felhasználhatók. De vajon miből készíthetünk még üde, finom nedűt magunknak?

Fűben, fában orvosság

Remek alapanyag a pitypang, amelynek virágait tudjuk felhasználni erre a célra, s amelynek vízhajtó, méregtelenítő hatása van, ugyanakkor remek roboráló is egyben, még cukrosan is. Hamarosan nyílik az orgona, és hiszik, vagy sem, ízes, illatos, habár különösebb gyógyhatással nem rendelke­ző szörp készíthető belőle, használják akár a fehér, akár a lila változatot. Annyiban viszont „melós” a dolog, hogy a kis virágokat egyesével le kell szedni, a szárat nem lehet beletenni a szörpbe. Májusban kezdődik a bodzaszezon, de csakis a bodzafákat célozzák meg! Ennek a virágnak is számos jó hatása van, többek között méregtelenít, de leginkább megfázásos tünetek esetén segíthet. Vízhajtó hatása miatt nem ajánlott sokat fogyasztani belőle. Ha akácban gondolkoznak, csakis a fehér változatot szabad felhasználni, ugyanis a lila és a sárga akác mérgező. Ez esetben is igaz, hogy a virágot le kell csipkedni a szárról, mert annak is van mérgező tartalma. Az akác segít a gyomorégésben szenvedőknek, és alkalmazható megfázásos tünetek esetén is. Említsük még meg a zamatos turbolyát, amely remek fűszer- és gyógynövény, de ánizsos íze kiválóan érvényesül szörp­ként is. Vízhajtóként ismert, ezért ebből napi két pohárnál többet nem javasolnak. És ne feledkezzünk meg a hársról, a mentáról, a citromfűről és a kakukkfűről sem! Utóbbi kettő vegyíthető is.

Mikor gyűjtsük?

Virágokat mindenképpen dél­előtt érdemes szedni, és lehetőleg száraz időszakban, a nedvesség ugyanis csökkenti a virágpor mennyiségét, így értékes tápanyagokat veszítünk el. Pontosan emiatt nem is szabad felhasználás előtt megmosni a leszedett virágokat, viszont nagyjából fél órára tegyük őket száraz, fénymentes helyre, hogy az esetleg benne megbúvó apró bogarak kijöjjenek belőle.

A szedéshez sose használjunk nejlonszatyrot, mert abba gyorsan befüllednek a növények s elveszítik értékes illóolajaikat. Használjunk textiltáskát vagy papírzacskót, és minél hamarabb hasznosítsuk a leszedett virágokat!

Alapjában véve háromféle lehetőségünk van: hideg áztatás, cukros sziruppal forrázás, főzés. Ezek közül a főzés a legkevésbé szerencsés, ezért ezt nem is taglaljuk itt. Áztatásnál a virágokat hideg vízbe tesszük, amelyhez ízlés szerinti mennyiségű cukrot vagy mézet adunk, és legalább három napig hagyjuk érni. Ezután lehet szűrni az elkészült levet. Forrázás esetén egy liter vízben felfőzünk egy kilo­gramm cukrot, ezt öntjük az előkészített virágokra, amit aztán azonnal le is takarunk, hogy az illóolajok ne szökjenek meg. Amikor már félig kihűlt, karikázhatunk bele egy citromot, és egy csapott evőkanál citromsavat – vagy 10 gramm citrompótlót – is adhatunk hozzá. Ezek jó hatással vannak a szörp színére és egyben az ízére is.

A szörpöt hagyjuk 2-3 napig érni, utána szűrjük üvegekbe. A forrázás hátránya, hogy 40 fok felett a C-vitamin-tartalom lebomlik, ám az illóolajok megmaradnak, és csíramentesítjük is a növényt, hiszen azt a virágpor megtartásáért nem mossuk le felhasználás előtt.

Miként tartósítsuk?

Ezt mindenki eldöntheti ízlése szerint. Ha tartósítószert teszünk a szörp­be, úgy hosszabb ideig tárolható, de érdemes tudni, hogy a szalicil lassan szívódik fel a szervezetben, vérhígító hatása van, és fel is tud halmozódni. A nátrium-benzoát a C-vitamin-tartalomra van káros hatással, míg a borászati szak­üzletekben kapható kálium-­szorbátot csak hidegen lehet alkalmazni.

Hűtőben azért néhány hé­tig eltarthatók a tartósító­szer-mentes szörpök, illetve jégkockatartóban le is fagyaszthatjuk, így ha egy-két kockát a vízhez adunk, máris kész a szörp!