Újra támad a Ferrante-láz

Szeptember 12.

Esküvő, görög katolikus szertartás szerint. Nemrég voltam egy keresztelőn is, ugyanennél a felekezetnél, már az is lenyűgözött. Ez most fokozódott, akár a nemzetközi helyzet. Mondjuk a kívánt hatás százszázalékos elérésében komoly szerepet játszott a fiatal pap karizmája (most viccen kívül, olyasmi ez, mint a gimnáziumi magyartanár személyiségének fontossága az olvasás megkedvelésében), de persze nemcsak erről van szó. A szertartás maga, az „eszközhasználat”, a koronák, mind-mind valami nagyon régi, már-már elfeledett, bensőséges, személyes viszonyrendszer része. Mélyen megérintett, na.

Szeptember 13.

Nem biztos, hogy péntek, viszont biztos, hogy élek, ami már önmagában nagy dolog, ha meg a körülményeket nézzük, egy pici csoda. Vasárnap van, nézem a felhőket, „sejtelmesek és természethűek”, Li Taj-Po szavai csengnek a fülemben, meg a harangszó, édesanyámra gondolok, akár tegnap, a nagy-nagy Mária-napon, milyen boldog lenne, ha látná a menyasszonyt, a gyönyörűséges unokáját. Kezdek szentimentális lenni.

Szeptember 14.

Arról kapok értesítést, hogy két olyan könyv is érkezik napokon belül, ami eleve és felettébb érdekel. Az egyik a titokzatos Elena Ferrante (még mindig nem tudjuk, ki ő, rejtőzködik, akár egy borz, ami persze elsőrangú marketingfogás is) A felnőttek hazug élete című regénye. Annak idején, amikor az egyik filmes csatorna műsorára tűzte a Briliáns barátnőm című sorozatot, engem is azonnal levert a lábamról a Ferrante-láz néven ismert világjárvány, és az­óta sem gyógyultam ki belőle teljesen, igaz, nem is akarok. A Nápolyi regények méltán világhírű szerzőjének főhőse ezúttal is egy kamaszlány, a helyszín ezúttal is Nápoly, és ezúttal is mindjárt kettő. Az egyik odafönt rázza a rongyot, miközben az erényesség látszatát kelti, a másik meg odalent tetteti magát közönségesnek. Giovanna a két terület között ingázik, ám természetesen úgy jár, mint Richard Wright tizenhetedik századi angol természettudós, aki folyamatosan olyan kérdéseket tett fel, amelyekre nem volt válasz. A másik egy másik nagy kedvenc, Nick Hornby új műve, az Olyan, mint te, ami párját ritkító módon az angol kiadással egy időben jelenik meg magyarul is. A Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról című alapvetések írójának új regénye a hírek szerint nem okoz majd csalódást a humorára és az érzelmeire fogékony rajongótábornak, és még egy kis Brexitet is kapunk a nyakunkba.

Szeptember 15.

Költözködünk. Ennek az egész végtelenül abszurd és egyben érzelmektől duzzadó tragikomédiának a részleteiből nyilván közlök majd még néhány apró szemelvényt, most csupán annyit árulok el, hogy éjszakánként, amikor már a jártányi erőm is fogytán, kivonszolom magam a kertbe és hallgatom a szarvas­bőgést. Ez a szertartás is mindig lenyűgöz. Néhány méternyire lehetnek csupán, az egyik társasággal találkoztam is valamelyik este, amikor mindenre felkészülve negyvennel poroszkáltam egy bekötőúton. Termetes példányok. A haza túlsó végében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a rendőrség már ki is adta a figyelmeztető jelzést. Nagyon helyesen, mert a magyar autósok jelentős részének nem csupán a vezetéstechnikai nehézségekkel kell (érezhetően nagy nehézségek árán) megküzdenie, de az értelmi képességek terén is nagy a baj. Aztán amikor egy háromszáz kilós állat befigyel a szélvédőn, lehet sopánkodni.

Szeptember 16.

Napról napra hamarabb sötétedik. Amikor majd erre még rátesz az óraátállítás, ami ellen hosszú évek óta reménytelenül tiltakozom a ráció és a jókedv nevében, akkor jön majd a feketeleves, meg­érezzük, ahogy szoktuk. Nyakunkon tehát a fűtési szezon, nekilátunk, ki mivel tud. Komoly kihívás minden évben és rengeteg pénzbe kerül csupán annak elkerülése, hogy megfagyjunk, mint minden télen jó néhányan. Ma már a fával tüzelés sem olcsó mulatság, ráadásul a köré szerveződött bizniszben olyan arcok is megjelennek, akiket egy kevésbé elnéző korban egy elegáns mozdulattal máglyára hajítottak volna a helyszínen. Mindez köztudott, olyannyira, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, közismertebb nevén a Nébih is tűzifavásárlást segítő piacteret nyitott az interneten. Most már csak özv. Offline Károlyné, Ilonka nénit kéne valahogy megsegíteni, mielőtt megint leparkol előtte valaki egy lehazudott mennyiségű, lopott, vizes, ámde cserébe túlárazott cuccal.