Farsangi népszokások, termésjóslások

- A böjt után ilyenkor – a nagyböjt kezdetéig – annak megszorításait fel lehetett rúgni, el lehetett hagyni. Ez olykor a gátlások feledését is jelentette, de mindenképp a mulatozások szezonja, és az álarcöltésnek is az az eredete, hogy ilyenkor több mindent megengedtek maguknak az emberek és nem mindig szerették volna, ha közben felismerik őket. Névtelenek akartak maradni, ezért hordtak arcot takaró maszkokat – kezdte tájékoztatását Töreki Imre, a kemenesszentpéteri Bíborvirág Néptánccsoport vezetője. Néprajzzal foglalkozó szakértőnk arról is beszélt, hogy farsangfarkán, húshagyó kedd előtt voltak a nagyobb szórakozási alkalmak, bulik és farsangkor ették meg a falusiak a disznóölésből megmaradt finomságokat. Ezzel magyarázható a torkos csütörtök, a pár éve az éttermekben bevezetett akció nevének eredete is.

A Vince-napot is érdemes megemlíteni. A népi időjóslás szerint, ha „megcsordul Vince, tele lesz a pince”. Azaz, ha ilyenkor felenged a fagy, szép napsütéses az idő, nem pedig ködös, felhős, akkor jó szőlőtermés várható. Termésjóslásként ebben az időszakban szőlővesszőt, venyigét vagy olykor aranyágat szoktak eleink bevinni a szobába, ott vízbe tették. Ha több rügy fakadt ki az ágacskákon, akkor hittek benne, hogy jó termésük lesz. S ez volt Töreki Imre elmondása alapján a pincelátogatások időszaka is, meghívták egymáshoz ismerőseiket egy kis borkóstolásra a gazdák.

- Gyertyaszentelő Boldogasszony napján gyertyát vittek a hívek a templomba. Ott meggyújtották, majd elfújták és a végét levágták, azt vitték haza. Szentelt gyertyaként őrizték ezeket a darabkákat – sorolta szakértőnk és azt is megemlítette, hogy február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe máig időjárásjósló nap is. Azt mondják, ha ilyenkor a medve kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor visszamegy és tovább tart a tél. Esős, borús időben viszont kint marad és akkor állítólag hamarabb jön a tavasz. Arról is beszélt Töreki Imre, milyen szépen fejezték ki a népszokások, hogy mennyire várták a hideg idő elmúlását nagyanyáink, nagyapáink. A tél, a gonosz elkergetését jelképezte az úgynevezett bohócjárás is, amikor maszkosok bekormozták az asszonyok arcát. Egyes településeken pedig úgynevezett kiszebábut hordtak végig a falun, majd, ha volt folyó a közelben, akkor vízbe dobták, ha nem, akkor elégették. Ez is a tél kiűzését, a tavaszvárást szimbolizálta.