újrahasznosítás

2021.03.25. 07:00

Ajkán papírkosarak készülnek a régi kiadványokból

Régi kiadványok papíranyagának újrahasznosításával készítenek kosarakat a Molnár Gábor Műhely Alapítvány foglalkoztatottjai.

Tisler Anna

Nagy Anikó Regina munka közben Fotó: Tisler Anna

A megváltozott munkaképességű dolgozók a kosárfonás technikáját alkalmazzák. Nagy Anikó Regina elmondta, hogy egy pálcikára felcsavarják a félbevágott A/4-es lapot, a végét leragasztják, majd lehúzzák a pálcikáról.

Kartonpapírból kivágják a kosár alját – most húsvétra dolgoznak, majd azt követően anyák napjára szívalakot készítenek –, az aljára ragasztanak megfelelő számú pálcikát, majd a kosárfonás technikájával tetszőleges magasságúra körbefonják. Miután elkészült, színezik, némelyiket pedig lakkozzák.

Az alkotás nagy odafigyelést és pontosságot igényel. Egy darabot órákig készítenek. A kosárba cserepes virágot, édességet tesznek. Többféle alakú, méretű és színű kosarat készítenek, amelyek dísznek vagy tárolónak is alkalmasak.

Lovas Iréntől, az alapítvány vezetőjétől megtudtuk, az alkotómunka a terápiás tevékenység része, amely az önismeretet is fejleszti.

– Most, amikor be vagyunk zárva, amikor már önmagunk elviseléséhez is alig van türelmünk, egy érdekes feladattal fordulnak önmaguk felé a Molnár Gábor Műhely Alapítvány fiataljai, papírból fonnak kosarat – fogalmazta meg.

Nagy Anikó Regina munka közben
Fotó: Tisler Anna

A három szekrényre való Magyar Közlöny lapjait kettévágják, majd vékony „ágacskává” sodorják, hogy mint a régi kosárfonókban a vesszőkből, azokból is kosarakat készítsenek. Hogy ebben mi a nehéz? Mit is tanít nekünk egy papírkosár? Elsősorban azt, hogy türelemmel, kitartással fonjuk egybe a papírvesszőket, akkor is, ha szinte nem látni a végét, ha már nagyon unjuk, ha olyan nagyon messze a cél, hogy elindulni is nehéz. Nem tudjuk, hogy meddig tart ez a vírushelyzet, de élni kell a mindennapokat. Ahogyan újra elő kell venni a közlönyöket és a ragasztót, és akkor is elkezdődik egy újabb kör a fonásban.

Nem mehetünk sehová, nincs feloldozás. Nincs egy jó kirándulás, fürdőzés, nincs semmi, ami kimozdítana a monoton fonásból. Ezért megismerjük a fonás áldásosságát, közben belül is megtehetők a lelki körök, belülre figyelünk, és érzéseket keresünk, azonosítunk, egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megtudjuk, kik is vagyunk. Lépésről lépésre, körről körre beljebb jutunk, ahogy nő a szív alakú kosár fala – foglalta össze Lovas Irén.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában