Psenák Emese néprajzkutató: A húsvét egyben a tavasz ünnepe

Vallási hátterén kívül a tavasz eljövetelét hirdeti, valamint termékenységi ünnep is, melyhez számos néphagyomány kötődik – emelte ki lapunknak Psenák Emese néprajzkutató.

Kifejtette, húsvétvasárnapot és -hétfőt a negyvennapos böjt lezárása után virágvasárnap előzi meg, melyet az úgynevezett nagyhét követ. Nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat az ünnepre való felkészülés időszaka, így ekkor végezték el a régiek a nagytakarítást is, illetve a ház kimeszelését.

– Húsvétvasárnap azonban már dologtiltó nap volt. Akárcsak más nagy ünnepen, az asszonyok már nem főztek, nem söpörtek, a gazda a jószágokat sem hajtotta ki. E napon az ünnephez kötődő jellegzetes ételek kerültek az asztalra, például tojás, sonka és kalács. Ezeket az étkeket a gazdasszony fehér kendővel letakart kosárban vitte a templomba megszenteltetni, ugyanis azt tartották, hogy így egész évben Isten áldása lesz az étkeiken. Csakúgy, mint karácsonykor, a húsvéti ételek maradékát is nagy becs­ben tartották. A maradékot elégették vagy elásták a ház tövében, hogy megvédje a házat a bajtól, a villámcsapástól. Egyes vidékeken a szentelt sonka csontját a gyümölcsfákra akasztották, hogy sokat teremjen, vagy a szentelt kalács morzsájából a tyúkoknak adtak, hogy sokat tojjanak – magyarázta Psenák Emese.

Hozzátette, szintén húsvét vasárnapjához kötődik a nap reggelén történő határjárás szokása. Ennek célja a tavaszi vetés mágikus megvédése volt. Az emberek közben énekeltek, imádkoztak és zöld ágat vittek a kezükben. Ez szimbolizálta a tavasz jelképes behozatalát.

– Húsvéthétfő a locsolkodás napja. E szokásunk alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Ezt a napot valamikor vízbevető hétfőnek is hívták. Az elnevezés arra utal, hogy a lányokat gyakran erőszakkal hurcolták a kúthoz és a vályúhoz, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A lányok a locsolásért nem haragudtak, a szégyen az volt, ha valaki szárazon maradt – mutatott rá a néprajzkutató. Hozzáfűzte, locsolás után a legényeket sonkával, tojással, kocsonyával és borral kínálták, valamint hímes – leginkább piros – tojást kaptak. A tojás jelentős ajándék volt, mivel a termékenység ősi jelképe, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadást jelképezi.

– Napjainkban a tojás mellett jellegzetes szimbólum az újabb keletű húsvéti nyúl is, mely feltehetően német nyelvterületről terjedt el hazánkban. A nyúl szintén a termékenységet szimbolizálja. A hímes tojás készítése, valamint a locsolkodás szokása máig fennmaradt, azonban az utóbbi sokat finomodott. A lányoknak hideg víz helyett már illatos kölni, valamint locsolóvers is jár, amiért cserébe sok háznál kapnak hímes tojást – zárta mondandóját Psenák Emese.