A szekértől az űrhajóig bármit szerez a filmhez Bánó Péter

Hogyan lesz valakiből díszletjármű-koordinátor, és mit jelent ez a valóságban? Mesélne a kezdetekről?

– Természetesen véletlenül. Kilenc évvel ezelőtt díszletépítési munkával keresett meg egy ismerősöm. Amikor elkészültünk, szólt, hogy kellenének autók is a filmbe. Néztem bambán, de azt mondta, hogy meg tudod csinálni, ismerlek. Majd keresni fog egy ember, aki elmond mindent. Ő volt a látványtervező, akinek külön kis dokumentációja volt az elképzeléseiről rajzokkal, képekkel, jegyzetekkel. Akkor láttam ilyet először, azt sem tudtam, hogy kezdjek neki, de mindenki megelégedésére sikerült megoldani a feladatot, azóta is ezzel foglalkozom.

Tehát a feladatom a filmben szereplő járművek kiajánlása, bérlése, vásárlása, szállítása és igény szerinti ­átalakítása a produkció részére. Aki ezt összefogja, a „picture car coor­dinator”, aminek nem nagyon van magyar megfelelője, legtöbbször azt mondják: a játszóautós. Önálló részlegként, a látványtervezővel dolgozunk, de részt veszünk az ­alkotási folyamatban a rendezővel, operatőrrel, producerekkel. A forgatás során pedig a mi feladatunk a színészekkel megismertetni a járművet és segíteni nekik a jelenet során.

Hogyan lehet igénybe venni a szolgáltatásukat? Felhívom telefonon, és azt mondom, jó napot kívánok, kérek egy tankot két napra?

– Valahogy így. Azért ennél bonyolultabb a dolog, de a vége az, hogy az alkotó megkapja a kívánt járművet az igényei alapján. Ehhez ismerni kell egy forgatás felépítését, folyamatát, ahol mindkét fél tisztában van a feladatával.

Milyen széles a „termékskála”? Földön, vízen, levegőben egyaránt otthon vannak?

– Gyakorlatilag bármilyen járművet tudunk biztosítani a forgatásokhoz, korszaktól és használati módtól függetlenül. Még nem volt megoldhatatlan kérés, ami nincs, azt megépítjük. Azt szoktam mondani, a szekértől az űrhajóig mindenre van opciónk, bár az utóbbit még nem keresték.

Egy folyamatosan bővülő adatbázissal dolgoznak. Mit jelent ez pontosan?

– A kezdetek óta egy képes adatbázisban gyűjtöm a forgatásra kiajánlható járműveket, ami folyamatosan bővül, és mára több ezer darabot tartalmaz. Van egy oldalunk is, oda bárki regisztrálhatja a bérbeadandó járművét kitétel nélkül. Persze ez nem jelenti azt, hogy köztük van a rendező álma, de ilyenkor felkutatjuk és beszerezzük a referencia szerinti gépet.

Melyek voltak a legkedvesebb produkciói? Melyik volt a legnagyobb kihívás?

– Az összes produkcióban imádtam dolgozni, de talán a hazai munkák közül a legkedvesebb az HBO által készített Aranyélet című sorozat volt, a külföldiek közül pedig a Sir Rowan Atkinson főszereplésével forgatott angol sorozat, a Maigret. Minden produkció egy kihívás a maga nemében, ezért is szeretem ezt a munkát. Nincs két egyforma nap és feladat. Egyet azért kiemelnék: részben Magyarországon forgott a Hat hét, hat tánc című amerikai film világsztárokkal, az alkotói oldalon az operatőr a zseniális Zsigmond Vilmos volt. Itt a főszereplő autója egy 1976-os, kanárisárga ­Pontiac Trans Am volt, amit itthon választottunk ki a filmhez. Igen ám, de a filmnek volt pár hét forgatása Floridában, az eredeti helyszínen is, és ott is szükség volt az autóra. Arra nem volt idő, hogy az itthoni autót kiszállítsuk az Államokba, így ott kellett megtalálnom a klónját a forgatáshoz. Ez azt jelentette, hogy a legapróbb részletekig tökéletesen duplikálni kellett egy másik autót az itteni alapján. Mindezt itthonról intézve.

Hetekig dolgoztam a projekten éjszakánként, mert Amerikában akkor volt nappal. Kint élő magyaroktól kértem segítséget, akiket én sem ismertem, de meg kellett bíznunk egymásban a cél érdekében. Itthonról vettem egy autót, ők az instrukcióim alapján duplikálták, és elvitték a forgatásra helyettem. Mindent tökéletesen megoldottunk, egy kivétellel. Fontos szerepe volt az autórádiónak, de olyan típus nem létezett kint, ezért az itthoni autóból kiszereltük, és a kiutazó stáb vitte magával, a kinti kollégáim pedig beépítették a másik Pontiacba. A végén a producerek külön megköszönték a munkánkat.

Nem hétköznapi, kalandosnak tűnő foglalkozás az öné, nyilván rengeteg történet kapcsolódik hozzá. Elmesélne egyet?

– Egy norvég filmet forgattunk Budapesten, a történet a hatvanas évek végén játszódott Oslóban. Több éjszakán át dolgoztunk a külső jeleneteken különböző helyszíneken a városban. Na, itt több vicces sztori is kerekedett, főleg a fáradtságnak köszönhetően. Mintegy 20 korabeli járművel forgattunk, de csak a fiammal ketten koordináltuk a járműveket. A beállítások között el-eltűntek a sofőrök, és hiába volt náluk rádió, azt laikusként többnyire használni sem tudták. Folyamatosan kerestük, hívtuk őket a rá­dión, hogy hol vannak, mert felvétel lesz. Végre az egyik válaszolt a kérdésemre: Hol vagytok, Feri bácsi? Itt ülünk öten az Audiban. Audi nem is játszik ebben a filmben – mondtam mérgesen. De mi hoztunk! – jött a válasz. A másik sofőr kolléga norvég rendőrnek beöltözve békésen elszunyókált a volán mögött a rendőrautóban egy tüntetési jelenet közben. Ez csak azért volt kínos, mert a kamera pont végigment az őrjöngő tömeg előtt, és mindent látott…