Késelés Csabrendeken, malackodás a tó partján – Miről adott hírt anno a veol.hu?

Hét év börtönbüntetésre ítélték

a Veszprémi Törvényszéken azt az elkeseredett, ittas férfit, aki 2010 karácsonyán késsel tört főnöke életére – áll tudósításunkban. Ezek után Mátételki András kollégánk Edgar Allan Poe misztikusságával és Sir Arthur Conan Doyle részletességével írja le a történteket:

„A cég vezetője 2010. december 23-án alkalmazottait a lakásukon kereste fel, hogy előre kifizesse bérüket. A vádlotthoz nem sokkal reggel nyolc óra előtt állított be, akinek 50 ezer forint helyett csak 15 ezret adott, mondván a bírósági ítélet alapján 35 ezer forintot le kellett vonnia az elmaradt gyerektartásdíj hátraléka miatt. (...) Este hét óra után magához vett két kést, s beállított P. P. otthonába, aki meglepődött a hívatlan látogatón. ”Na, mi van, B.?„ – kérdezte a feldúlt férfitől, aki tőle szokatlan, gunyoros hanghordozással ezt ismételgette: ”Na, mi van főnök?!„ A következő pillanatban már elő is kapta ruhája alól a 19 centiméter hosszú pengéjű kését, majd többször megismételte: Most megöllek! Ezt komolyan gondolta, mert a mosogatógép előtt térdelő sértettre többször lesújtott.”

A malackodás is más volt akkoriban

Így visszagondolva kollégáink humorérzéke sokaknál kiüthette a plafont, hiszen természetesen senki nem malackodott a tapolcai Malom-tónál akkoriban. „A szilveszteri előzetesként és értelmezhető rendezvényen a látogatók végig követhették a régi, hagyományos disznóölés minden egyes lépését, miközben Szőke András filmrendező, színész, egyfajta speciális – a malackodásra orientált – vetélkedőt is irányított, a közönség szórakoztatása okán.” – a kétértelmű megfogalmazás talán mosolyt csalhat közel 10 évvel később is az arcunkra, és ugye...

Rossz az, aki rosszra gondol!

A „Huszonnégy tonnás házasság” című 2012. december 30-i írásunk is erős felütéssel indul: Julika szerint kétféle kamionos van. Az egyiknek akkor örülnek, amikor hazaér, a másiknak akkor, amikor indul. – ebből már érezhetjük, hogy a súly nem a szerelmespáron, csak a közlekedési eszközükön létezik. >>

A Wayback Machine segítségével Önök is körülnézhetnek a veol.hu legelső archivált címoldalán!

Nehéz ilyenkor megtalálni a megfelelő szavakat, amikor az embert elfogja a nosztalgia, és összeszorítja a torkát az érzés: ezek is mi voltunk! Bár az akkori kollégák közül sokan már nem erősítik a csapatunkat, de rengetegen jöttek azóta hozzánk, akik hozták a frissességet, a kreativitást, a tudást magukkal. Tíz év eltelt: mennyit fejlődtünk azóta! Mégis szeretetteljes akarattal, a hírközlés vágyával dolgoztunk minden nap akkoriban is, hogy a ma bájosnak tűnő „Borosta”, „Púder nélkül” és „Vidám” rovatainkat is gondoztuk, csakúgy, mint a rendőrségi vagy sport híreket. Lentebb görgetve mégis megakad a tekintet: Küldjön be híreket! – áll az oldalunkon a felhívás. Van, ami nem változik 10 év alatt sem, hogy minden reggel végigolvassuk a leveleiket, utánajárunk a kérdéseiknek, és amikor találkozunk (egy ajándék vagy meglepetés átadásakor), nem felejtjük el megkérdezni: Mit olvasnának szívesen? Mert együtt írunk és együtt szerkesztünk az Olvasókkal, az Olvasóinkkal – és ez, remélem, a következő 10 évben sem fog megváltozni.