Egy „fürdő” a Bakonyban, amit nem szabad kihagyni

A Bakony legvadregényesebb sziklaszorosa – ezzel a szlogennel csábítják ide a kirándulókat az útikönyvek, online útleírások, és bár mi, Veszprém megyeiek már valószínűleg többször is jártunk itt (hej, a régi osztálykirándulások...), nem árt újra és újra felfedezni ezt a valóban csodás szurdokot.

Ezúttal Veszprémből indultunk, és a térkép szerint rövidebb utat (32 km) választottuk, azaz Olaszfalun keresztül közelítettük meg Bakonynánát. A másik alternatíva Zirc-Nagyesztergár-Dudar lett volna, ami kb. négy kilométerrel hosszabb, bár lehet, hogy megérte volna ez a kis kerülő – amennyiben arrafelé jobbak az utak. Olaszfaluig itt sincs gond, ám az Olaszfalu és Felsőpere közötti szakasz már hagy némi kívánnivalót maga után; ha történetesen nem quaddal vagy parancsnoki UAZ-zal indultunk el, hanem botor módon személykocsival, inkább lassítsunk és próbáljuk megkímélni a futóművet.

Felsőpere után az erdei út már valamivel jobb állapotban van, viszont kanyargós és keskeny, nem árt óvatosan vezetni, bármikor szembe jöhet egy biciklis, vagy egy másik autó, agilis sofőrrel a volán mögött.

Bakonynánán murvás parkoló várja a gépkocsival érkezőket, ez annyira tágas, hogy akár két-három kirándulóbusznak is jut hely benne szükség esetén – ha éppen nincs tele. Az első igazi nyári hétvégén, amikor már a Balaton vize is kellemesen felmelegedett, meglepően sokan jöttek a Bakonyba túrázni.

A parkolóból gyalog tudunk továbbmenni, nem árt némi vizet (főleg kánikulai napokon) és táplálékot magunkkal vinni.

Remekül ki van táblázva az irány, szinte eltévedni sem lehet. Két vendégház mellett visz el az utunk, majd következik az erdei ösvény. Egy alsó és egy felső ösvényen is meg lehet közelíteni a szurdokot, mi a felsőt választottuk. A terep nem túlzottan megerőltető, útközben számos kisgyermekes családdal találkoztunk, egyikük sem tűnt fáradtnak.

Az ösvény végig a Gaja-patak mellett visz, amelynek ebben a tikkasztó nyári hőségben meglehetősen sekély volt a vize. Körülbelül két kilométeres gyaloglás után érjük el a kis fahidat, amely körül tűzrakó helyek, árnyékos pihenőhelyek várják a kirándulókat. Itt adódik alkalom elfogyasztani a magunkkal hozott elemózsiát és inni pár korty frissítőt.

Innen már nincs messze a szurdok, azaz a Római-fürdő. Ez tulajdonképpen egy néhány méteres vízesés, amely érdekes formájú medencéket vájt a sziklába. Ezek a medencék állítólag már a rómaiak idejében is fürdőhelyül szolgáltak. A medencékből lezúdulva a patak végül a két függőleges sziklafal alkotta szurdokba ömlik. A látvány ilyenkor, nyáron is elragadó, de még látványosabb tavasszal, amikor sokkal bővebb a patak vize.

Miután kigyönyörködtük magunkat, és a kötelező fotók is elkészültek, visszabotorkálunk az ösvényen. A parkolóban büfékocsi csábítja az éhes-szomjas vándort, csaknem balatoni árakkal (sonkás-sajtos lepény 1200, üdítő 3-500 forint). Mi is kiisszuk az utolsó kortyokat az ásványvizes palackból, aztán búcsút intünk a domboldalban megbúvó takaros bakonynánai házaknak.