Trieszt egyik meghatározó jelképe a mesterséges Nagy Csatorna

Az észak-olaszországi, az Adriai-tenger és Szlovénia közötti Trieszt kikötőváros a Friuli-Venezia Giulia régió közigazgatási és püspöki székhelye, környéke a történelem során latin, szláv és germán kultúrák találkozási pontja volt.

A város történelméről elmondható, hogy 1382-től 1867-ig a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, a birodalom legfontosabb hajózási és hadikikötőjeként, valamint az Osztrák-tengermellék tartomány székhelyeként ismerték. A 20. század elején a birodalom negyedik legnagyobb városa volt Bécs, Budapest és Prága után. Az itteni tengerszint volt a korábbi hazai domborzati magasságmérés alapja. A város a paloták felépítésével 1900-ra megjelenésében már elnyerte mai arculatát. Az épületek a bécsi Ring divatját követték, sok építész tervezett mindkét városba, dominánsan az eklektika stílusában.

Trieszt a saint-germaini békeszerződéssel került 1918-ban Olaszországhoz. 1945-ben Jugoszlávia magának követelte, így lett a hidegháború egyik konfliktuspontja, majd 1954-től ismét Olaszország része. Határ menti fekvése és a vonzáskörzetétől való elzártsága Szlovénia 2004-es európai uniós csatlakozásával kezdett jelentősen oldódni, a 2007-es schengeni egyezményhez való csatlakozásukat követően korlátozásként meg is szűnt. A 21. század ismét a kultúrák, az etnikai csoportok és vallások sokszínűségéről szól, gazdag történelemmel elegyítve. A kétszázezres lélekszámú város központjában elsétálhatunk az 1. századi római teátrum romjai és a pályaudvarról kirajzó afrikai árusok libasora mellett. A kikötő felé haladva egyebek mellett megtekinthetjük a neogótikus stílusú lutheránus templomot, a városházát a Piazza Unitá d’Italia téren, a 18. századi görög katolikus templomot. A grandiózus épületek garantáltan elvarázsolják a szépre érzékeny szemű látogatót.

A látnivalók közt meghatározó a Nagy Csatorna, azaz a Canal Grande. Az 1756-ban létrehozott mesterséges kikötő az idők során a város egyik jelképévé vált. Mentén még ma is több tucat vitorlás hajó horgonyoz. Két helyen is híd szeli át. A tengertől távolabb eső Vörös-híd mellett találjuk a zöldség- és gyümölcspiacot.