Élményeket, recepteket és Magyar Kupát „gyűjtött be” Veszprémben a spanyol futsaljátékos

Sok neves spanyol futsalos származik onnan, és a történelmi veszprémi Magyar Kupa-­győzelemmel már Toni is hírnevet szerzett magának.

A mindig mosolygós sportolót egy véletlen folytán személyesen is megismerhettem, aztán egy közös sütögetés alkalmával elbeszélgettem vele veszprémi kalandjáról, mielőtt hazautazott. Hamar kiderült, hogy számára a Magyar Kupa megnyerése volt a legnagyobb élmény a nálunk töltött időszaka alatt, mert mint mondta, nem számítottak rá, hogy legyőzik a papírforma szerint jóval esélyesebb Berettyóújfalut. Toni nagyon élvezte a rendkívül izgalmas döntőt, amelyen ő szerezte a veszprémiek ötödik találatát a hosszabbításban, és végül 7-4 arányban diadalmaskodtak. Ehhez képest jóval simábban dőlt el a bajnoki bronz sorsa, hiszen a Debrecent viszonylag könnyedén győzték le háromszor a bronzcsatákban, így a bajnokságot is éremmel zárta a pályafutását Romániában folytató idegenlégiós.

Megtudtam tőle, a kupagyőzelemnek nagy visszhangja volt még Spanyolországban is, és a közösségi médiumokon keresztül nagyon sok gratulációt kapott, főleg abból a régióból, ahonnan származik. Rendkívül boldoggá tette őt, hogy a kisvárosban, ahol felnőtt, most sikeres sportolóként tekintenek rá a Veszprémben elért eredmények miatt.

A szimpatikus spanyol futsalos korábban a Dunaújvárostól kapott ajánlatot, és így került Magyarországra. Mint mondja, semmit sem tudott hazánkról, de nagyon kedvező tapasztalatokat szerzett. Sok jó embert ismert meg, és nagyon közeli barátokat is talált Veszprémben, ahová a járványhelyzet miatt került előző csapatától. Az első hónap volt a legnehezebb számára, amikor hozzánk érkezett, de a csapaton belül többen is beszéltek angolul, így megértette magát. Viszont hamar el kellett sajátítania legalább a magyar focinyelvet, hogy az edzéseken és a meccseken megértse a taktikai utasításokat. Dunaújvárosban egy tanár segítségével tanult meg szavakat, illetve egy kicsit a ragozást, azóta is ügyesen használja a magyartudását.

Mivel Toni a konyhában jól mozog, és a hasát is szereti, ezért beszélgetés közben magyarul sorolta el a kedvenc ételeit: gulyás, tarhonya, fokhagymakrémleves, bableves. Viszont nevetve árulta el, hogy a gyümölcslevest nem bírná megenni, és az édességeket, a tésztákat sem szereti. Kérdésemre, hogy lángost evett-e már, furcsa választ kaptam. Kiderült ugyanis, hogy az egyik taktikai elemet hívták lángosnak a csapatnál, ezért ha elhangzott a bűvös szó, Toni tudta, hogy hová kell helyezkednie a pályán, viszont még nem kóstolta a kedvelt magyar ételt.

Elmesélte azt is, hogy a heti hat-hét edzés mellett a szabad­idejét főleg tanulással töltötte, mert a spanyol rendőr-akadémiára készül, és a Gardia Civil tagja szeretne majd lenni. Egyébként a barátnőjével, Judithtal költözött Magyarországra, és már itt vásárolták végtelenül energikus kölyökkutyájukat, Baloot, akit a beszélgetés közben nagy-nagy szeretettel, de végtelen határozottsággal hol spanyolul, hol magyarul utasított rendre.

Kiderült az is, hogy jó viszonyt ápoltak és gyakran találkoztak a Telekom Veszprém kiváló kapusával, a szintén spanyol Rodrigo Corralesszel és párjával, illetve kutyájukkal. Nem szokványos módon, de magyar barátokra is lelt a fiatal spanyol pár az ideiglenes lakásuk közelében. Toni barátnőjét egy alkalommal spanyolul szólította meg egy kutyát sétáltató pár, akik jelezték, hogy félős a kutyájuk, ezért nem biztos, hogy hagyja majd magát megsimogatni. Judith ezen annyira meglepődött, hogy hirtelen még a nevét sem tudta megmondani a magyaroktól érkező, újabb spanyol kérdésre. Később persze jókat derültek a megismerkedésen, amiből aztán jó barátság alakult ki a fiatalok között, és később sok közös programot szerveztek.

Toni érdeklődésemre sorolta még, hogy járt Balatonfüreden, Sajkodon és Balatonalmádiban is. Utóbbi tetszett neki a legjobban a Balaton-parti települések közül, Siófokra még nagyon szeretett volna eljutni, de az már nem fért bele az idejébe. Veszprémben a vár környékén sétált sokat, és a Fricska hamburgereit nagyon megkedvelte.

Magyarországon furcsa volt számára az autópálya-matrica, mert Spanyolországban hozzászokott a fizetőkapus rendszerhez. A kezdeti tájékozatlansága miatt Szlovéniában szaladt bele egy – szerencsére csak 15 eurós – büntetésbe, mert nem volt matricája. Ennek ellenére tetszik neki a rendszer, de azt különösnek találta, hogy egynapos jegyet nem lehet váltani az autó­pályákra.

Hobbijáról kérdezve elmesélte, hogy szívesen sportol szórakozásból, s a futsalon kívül előszeretettel néz amerikai focimeccseket, illetve kedveli a küzdősportokat: a bokszot, az MMA-t, a karatét is. A focira visszatérve megtudtam, hogy a veszprémi ultrák nagy hatást tettek rá, akár a meccseken való szurkolást, akár a közösségi médiában történő követést figyelembe véve. Az a hangos támogatás, amit tőlük kaptak, illetve az a nyomás, amit az ellenfél játékosaira helyeztek a szurkolásukkal, rendkívül pozitív élmény volt Toni számára, és ilyet az eddigi pályafutása során máshol még nem tapasztalt.

Elárulta azt is, hogy Magyarországon a gasztronómia volt rá a legnagyobb hatással, mert nagyon szeret enni. A gulyásleves elkészítését kötelező lesz megtanulnia, de a tojásleves és a bableves receptjét is hazavitte magával, mert ezek nélkül már „nem tud élni”.

„Sok sikert kívánok!” – üzen­te befejezésül a veszprémi csapattársaknak magyarul Toni Hinojosa Montero, aki megköszönte a lehetőséget és a fogadtatást, amit a megyeszékhelyen kapott, továbbá minden jót kívánt a klubon belüli és a klubon kívüli veszprémieknek is.