Minden héten készül valami finomság a barnagi portán

Kíváncsi voltam, vajon mi bújik meg e felirat mögött, ezért bekopogtam a házba. Később kiderült, olyan különlegességek is készülnek itt, mint az ibolyaszörp vagy a galagonyalekvár. Kalán Gréta tulajdonost faggattam.

Arra a kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, azt mondta, lassan nyolc éve, hogy belevágtak a kézműves lekvárok és szörpök készítésébe.

– Korábban is megleptük a barátokat és a családot érdekes, izgalmas ízű lekvárokkal, és a sok dicséret után vettük a bátorságot, hogy a nagyközönség elé is kilépjünk a termékeinkkel, remélve, hogy még több embernek ízlenek majd az általunk készített finomságok. A kezdetektől édesanyám az, aki szíve-lelke a lekvároknak, vele közösen készítjük a termékeinket és műveljük azt a földterületet, ahol az alapanyagok megteremnek. – Még a nagyszüleim vették a kertet a Balaton-parton, ahol hetven éve gazdálkodik a családunk. Itt teltek gyermekkorom hétvégéi, és azóta is idevonz a kert szeretete – mondja Kalán Gréta.

– 2015-ben ez tovább bővült barnagi otthonunkkal, ahol közel négyezer négyzetméteren kertészkedünk. A kertészkedést már kisgyermekként megszerettem. Sokat tanultam a nagymamámtól és az édesanyámtól, de kertészeti végzettséget is szereztem, vidékfejlesztési szakmérnökként végeztem a kertészeti egyetemen, ahol csodálatos tanáraim voltak, akiknek szintén nagyon sokat köszönhetek.

Mi motiválja önöket a lekvárkészítés során?

– A kert és a befőzés összetartozik nálunk. A tartósítás ősi tradíció, csinálták már dédanyáink, csinálták nagy­anyáink és csináljuk mi is. Megpróbáljuk elrakni a nyár és az ősz ízeit a téli hideg napokra, üvegbe zárni az ízeket, zamatokat. Nincs is annál jobb érzés, amikor az ember kinyit egy üveg lekvárt, s érzi a gyümölcs aromáját, a nyár színét, érintését. Bízunk abban, hogy kézműves termékeink által mások is megérzik, hogy egy szívvel-lélekkel készített finomság mennyivel más, mint a nagyüzemi konzerv. A kert művelése során nem használunk vegyi anyagokat és mű­trágyát sem. Így persze sokszor nem olyan gyümölcstermést kapunk, amilyet szeretnénk, de számunkra fontosabb a természetesség, mint a gazdag termés. Ugyanígy a befőzés során sem használunk tartósítószereket. Termékeinket tradicionális befőzési technikával, cukorral készítjük, úgy, ahogy azt őseink is tették.

A hagyományos vagy inkább a különleges ízeket keresik manapság az emberek?

– Lekvármanufaktú­ránkban mindkét irányt követjük: egyrészt hagyományos lekvárokat készítünk, mint amilyen például a sárgabarack-, a málna-, az eper-, az alma- vagy a szilvalekvár. Viszont nagyon szeretünk kísérletezni érdekes, izgalmas kombinációkkal is. Ilyen például a vörösboros cseresznyelekvár vagy az étcsokis céklalekvár. De említhetném az orgona-, az ibolya-, valamint a levendulaszörpöt is. Kedveltek a fűszer- és gyógynövényekből készült szörpjeink is, például a kakukkfű-, zsálya- vagy citromfűszörp. Sokat járunk kirándulni, így termékpalet­tánkban megtalálhatók a vadon termő gyümölcsök is. Készítünk som-, vadszeder-, csipkebogyó-, galagonya- és naspolyalekvárt is. Igazából mi lekvárt főzünk mindenből, amivel a természet megajándékoz minket.

A környékbeliek érdeklődnek a házias ízű termékek iránt?

– Eddig zömében budapesti viszonteladókkal dolgoztunk, de szerencsére azt látom, hogy a megyében is egyre többen kezdenek érdeklődni a helyi termékek iránt, és mind többen keresnek minket is. Fontos, hogy itt, Barnagon is elérjenek minket, ezért a kapunk mindig nyitva áll az érdeklődők előtt. Sőt, az idei év nagy projektje, hogy megnyithassuk a saját kis szörpöldénket, ahol megkóstolhatják a vevők a lekvárokat, ihatnak egy pohár szörpöt.

Beszélgetés közben megkóstoltam a házi málnaszörpöt, és közben azt is megtudtam, hogy az egész család – a két nagylány és a két kis legény is – bekapcsolódik a munkába. Ha kell, címkéznek, üveget mosnak vagy pakolnak, és már a fiúk is nagyon várják, hogy segíthessenek majd.

– Szeretnénk, ha az emberek kicsit belelátnának ebbe az egészbe, mert azt veszem észre, hogy nagyon sokan elfelejtették már azt a tudást, ami nagyanyáinknak természetes volt. Szeretnénk ezeket visszahozni, hogy ne féljenek nekiállni a befőzésnek vagy a szörpkészítésnek, mert igaz, hogy néha macerás egy kicsit, de nincs annál jobb érzés, ha pontosan tudjuk, hogy mit eszünk és mit iszunk – teszi hozzá befejezésül a házigazda.