Zsiguli a Dunából: A rozsdamarta legendás Lada esete

– A történet számunkra ott kezdődött, hogy egyszer meg­kérdeztem a fehérvári autóműhely udvarán: mi áll ott letakarva? Hát a Zsiguli! – jött a válasz. Milyen Zsiguli? – kérdeztem vissza – vág a dolgok közepébe Pajor Gergő.

Aztán kicsit visszakalandozunk a múltba. A Duna alacsony vízállásának köszönhetően a horgászok (más állítások szerint kirándulók) 2018 őszén Csepelnél egy autóra bukkantak. Néhány napra rá a tűzoltók kihúzták a vízből, és a Lada a Vancello Roncs­vadászok és Haner Gyula jóvoltából igazi szenzációvá vált. A hírek arról szóltak, hogy a kocsi még 2001-ben tűnt el. Ellopták, majd a menekülés során nemes egyszerűséggel megszabadultak tőle – a folyóba süllyesztették.

A roncsvadászok megállapították, hogy a kocsi 1983-as vagy 1985-ös évjáratú lehet. A rendszáma alapján le is kérdezték, s a következők derültek ki: gyártmánya Lada, típusa 2101 (Zsiguli, 1200 cm3), színe barnásvörös, a jármű nem áll körözés alatt, és nincs forgalomban.

A fehérvári Vaszilkó Balázs terve szerint az autót némileg felújították volna, hogy különböző tuningfesztiválokon patinás-rozsdás felvezető járműként használják. Csakhogy hamar kiderült, a kaszni nem bírná a „gyűrődést”.

– Balázs jó barátom – folytatja Gergő, a polgárdi benzinkút ügyvezetője. – Több autós tuningprojektet is vittünk közösen, és a cégük autóbelsőkön, kárpitosmunkákon is sokat dolgozott nekünk.

– Egyszer rákérdeztem: mi áll ott letakarva? – kanyarodunk vissza a megkezdett sztorihoz. Hát a Zsiguli! – jött a válasz. Milyen Zsiguli? – akkor elsőre nem ugrott be. A Dunából „kihalászott”! Itt van az udvarodban, és nem szóltál róla! – dohogtam fennhangon. – Mi a terved vele? – firtattam. Balázs először arra gondolt, hogy restaurálják – jó kis „rat car” lesz belőle. De annyira ramaty állapotban leledzett, hogy végül letett a tervéről.

Letakarta, hogy egyszer talán majd valami lesz vele…

– A „bogár” persze ott maradt a fülemben: azért az a Zsiguli nem gyenge! – meséli tovább Gergő. – Hozzá­teszem, édesapám veteránmotor-gyűjtő meg restaurátor, így engem is már gyerek­koromban „megcsapott a mozdony füstje”… Amikor arra jártam, mondogattam is mindig: valamit kezdeni ké- ne ezzel az autóval – de jó helye lenne Polgárdiban, kiállítanám.

– Lényeg a lényeg: egy- szer csak hívott Balázs, hogy péntekre nagyon nagy szükség lenne egy darus kocsira, segítsek. Persze, a tesómnak van, és amikorra mondod, megyünk. Amikor aztán megjelentünk a járművel, már rántotta is le a ponyvát a Zsiguliról. Úgy döntöttem, neked ajándékozom, pakolhatjátok is föl! – közölte. Fülig ért a szám!

– Vagy négy napig takarítottuk a gépet – folytatja Gergő. – Nem túlzok, a műszerfal közepéig tele volt iszappal, sárral… De megérte! Elkészült a végső helye: a kavics­ágy, a kordon, éjszakára a megvilágítás – 2019 nyara óta a benzinkút látványossága. Az ország számos részéről csak azért eljönnek hozzánk, hogy megcsodálhassák és fényképet készítsenek róla, vele.

– Sokan megvásárolták volna már, de nem válunk meg tőle. Története, legendája nem mindennapi. És állítom: lelke van ennek az autónak! Megérdemli a törődést.