Kriminalizált kormorán és hattyú: Valótlan vádak a Balatonon őshonos két madár ellen

Preiszner Bálint többek között viselkedésökológiával, vonulásbiológiával foglalkozik, így került kutatásainak fókuszába a két talán legismertebb balatoni madár, a kormorán és a hattyú.

A tudományos munkatárs hangsúlyozta, ezeket a madarakat az évek hosszú során át kriminalizálták, túl sok valótlan vád érte őket, amelyeket a kutatások, a valós viselkedésük nem támaszt alá.

Mint megtudtuk, a Balatonon a Kis-Balaton és a Balatontól délre található berkek rendszerében mintegy 260 madárfaj él, ezeknek nagyjából a fele fészkel a tó körül. A vonulási időszakban további hatalmas madársereg tartózkodik a magyar tenger térségében. Az úgynevezett Ramsari Egyezmény kötelezi hazánkat a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek, így például a Balaton, különösen a vízimadarak természetes élőhelyeinek a védelmére. Vagyis a kormorán és a hattyú védelmére is. A kormorán halászmadárfaj, a kárókatona-félék családjába tartozik. Hazánkban őshonos, vonuló madár, általában a mediterrán térségben tölti a hideg évszakot.

– A XIX. században a kormoránt – más néven gőte, halfarkas – gyakorlatilag kiirtották az országban, kipusztult fészkelőként. Visszatelepülése 1947-ben kezdődött. Ma nagyjából 600 pár költ a Balatonnál, országosan pedig 2500 párról tudunk. A fészkelő nagy kárókatonák száma hazánkban kismértékben csökken. Télen egy átlagos évben 2500 kormorán telel a tónál, a magyar területeket nézve pedig mintegy 25 ezer egyed élvezi itt a Baltikumnál enyhébb telet – számolt be róla Preiszner Bálint.

A tudományos munkatárs felidézte, hogy a sokoldalú magyar természettudós, Herman Ottó azt állította, irtani való faj, főleg azért, mert napi három kiló halat is befal; ma már tudjuk, hogy ez az adat egyáltalán nem helytálló.

– Átlagosan napi fél kiló halat eszik. A halgazdaságokban valóban komoly károkat tudnak okozni, azonban a gyérítés mellett vagy helyett más, hatékony technológiai megoldások is léteznek. Közösségi jelentőségű faj, amelyet természetes élőhelyeken ökológiailag indokolatlan irtani – fogalmazott.

A bütykös hattyúról hasonló hiedelmek élnek, mint a kormoránról. Ezt a Balatonnál is őshonos madárfajt szintén csaknem kiirtották a XIX. századra, csak a 70-es években tért vissza. A tavon alig 80-90 pár él, országosan 500 pár fészkel nálunk. Állományuk jelenleg a Tiszántúlon növekszik kissé, a Balatonnál stagnál. Vedléskor további 300-400 hattyú tartózkodik a Balatonon, a Kis-Balatonon és a berkekben, ilyenkor elhullajtják repülőtollaikat, és ideiglenesen, amíg új tollakat növesztenek, olyan helyen tartózkodnak, ahol biztonságban érzik magukat. Ez az időszak nagyjából öt hétig tart. Jelentős vedlőhelyek: Siófok, Fonyód, Keszthely, megyénkben pedig Balatonfüred és Révfülöp.

Preiszner Bálint felhívta a figyelmet arra, hogy a hattyú természetes tápláléka szinte kizárólag vízinövényekből áll, így táplálkozása során nem terheli többlettápanyaggal a tavat.

– Nagyon fontos lenne, hogy az emberek megértsék, a kormorán és a hattyú őshonos madárfaj, nem üldözni kell őket, hanem velük békésen együtt élni, hiszen a tó ökoszisztémájának szerves részei. Fontos szerepet töltenek be a helyi ökológiai rendszer fenntartásában – emelte ki zárásként Preiszner Bálint.

Mi az a Ramsari Egyezmény?

A Ramsari Egyezmény a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. A XX. század második felében a vizes élőhelyek átalakultak, fokozottan pusztulásnak indultak. Ezek a folyamatok eredményezték azt a nemzetközi összefogást, amely az egyezmény létrehozásához vezetett. Több mint negyvenéves története során az egyik legdinamikusabban fejlődő nemzetközi természetvédelmi megállapodásként fokozatosan szélesítette ki tevékenységét, és jelenleg 169 aláíró országot tudhat maga mögött. A részt vevő tagállamokat az egyezmény feljogosítja, hogy a vizes élőhelyek, valamint a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében globális szinten lépjenek fel. (Forrás: Wikipédia)