A gyulafirátóti amerikai bázis vendégei voltunk

- Az Atlantic Resolve – ami egy folyamatban lévő rotációs NATO-gyakorlat – kapcsán vannak amerikai katonák Veszprém mellett – mondja. – Ez a gyakorlat most egész Európában zajlik. Felmerülhet, hogy mi az a rotációs gyakorlat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy jön egy egység, század, amelyik három hónapig van egy bizonyos helyen, ott gyakorlatozik, majd váltja egy másik század.

Róbert elárulja, hogy a Gyulafirátót és Hajmáskér közötti területen, amit az itt élők „0 pontnak” hívnak, 162-en állomásoznak. Egy M2 Bradleykkel támogatott gyalogosegységről van szó.

- Az amerikai hadsereg nagyon kedveli a hajmáskéri lőteret, de szerintem ez igaz jó pár európai seregre. Hogy miért? Nagyon jó adottságai vannak, ráadásul kényelmes – derül ki a szavaiból. – A bázisról kilépve három perc a lőtér, ahová nagyon könnyű kivonni a logisztikát.

Az egységgel – amelynek neve U.S. Army Bravo Company 1-16 Infantry Battalion – már találkozhattak a veszprémiek, hiszen helyi civil közösségeknek is segítettek az elmúlt hónapokban. Úgy tudni, hogy a század november 15-én elhagyja az országot, ám jövő júliusban visszatérnek a csillagsávos katonák.

Róbert nem titkolja: amikor idevezényelték, nem számított túl sok jóra. Korábban rossz emléke volt egy hadgyakorlatról.

- Nagyon kellemes meglepetések értek Hajmáskéren. Az a konténerváros – benne klímával, fűtéssel -, amit felépítettek, kitűnő. Itt ez egy mennyország a többi bázishoz képest – mondja.

De Róbert beszélt arról is, hogy lakossági fórumokon adott hangot a gyulafirátótiak egy része nemtetszésének, annak, hogy például a bázis mellett gyakorlatoznak. Magyar származásúként az ő feladata volt a párbeszéd útját fellelni.

- Sokat beszélgettem a helyiekkel arról, hogy mire lenne szükségük, mi a problémájuk – mondja. – Azt kértük aztán, hogy olyan helyen segítsünk, ahol tényleg elkél a segítség.

Így jutott a rátóti iskolába, Tésre és az egyik veszprémi óvoda kerítéséhez segíteni a századdal. A századdal, melynek tagjai nyitottak a helyi dolgokra. Róbert meséli, hogy megtanította az amerikai srácoknak a gulyásleves elkészítését, de tudják azt is, hogy mi az a kürtőskalács.

A csapatról közben az is kiderül – Róbert mondja –, hogy mindenük saját, de szó szerint.

- Saját az Amerikából hozott kaja, a saját szakács, szóval minden az – mondja az összekötő.

Nem sokkal később már Róbert autójában ülünk fotós kollégámmal, pár perc múlva pedig az amerikai hadsereg táborában sétálunk.

- Két konditermünk van – mutatja –, rekreációs sátor, saját postánk és orvosi részlegünk is üzemel. De saját éttermünk is van.

Sétálunk a táborban, az orvosi konténeren kívül mindenhová bekukkantunk, persze Róberttel. Az étteremben vagyunk. Kísérőnk meséli, hogy a katonák nem viselnek a belső terekben sapkát, illetve az viselhet, akinél éles fegyver van.

- Az is szép tradíció az amerikai hadseregben, hogy először esznek a kiskatonák, és csak utána mennek a feljebbvalók – állunk meg. – Nem szabad telefonálni és egyszerre menni, nem szabad cigarettázni és menni – sorolja a tudnivalókat Róbert. – Telefonálni az út mellett lehet és ildomos. Nagy a fegyelem, de ez a szép a hadseregben.

Kérdezem, hogy szakáll lehet-e. Külön kérésre, igen.

- Nem lehet egy inchnél, azaz 2,5 cm-nél nagyobb, és csak rendezetten lehet hordani – tudjuk meg. – A hölgyeknek viszont hátközépig érhet maximum a hajuk, fonhatják is, ám nem festhetik azt.

Velünk van a század parancsnoka, Atticus Blaire kapitány is. A mellén piktogramok, ám a laikusnak is feltűnik, hogy bizony komoly tudás bújik meg az egyenruha alatt. A különleges alakulatok kiképzését csakúgy teljesítette, mint az ejtőernyősök, a helikopteres és búvárdeszantosokét is.

Róbert sétánk közben egy érdekes tényre is felhívja a figyelmet: a katonák váll-lapján fordítva van az amerikai csillagsávos lobogó. Ez elmondása szerint azért van így, mert az a katona, aki elöl van, viszi zászlót, és a szél azt megfordítja, úgy lobog. Ezt azt jelenti, hogy „az amerikai hadsereg mindig előremegy, soha nem adja fel”.

Megnézhetjük a táborban álló haditechnikát is. A lövészpáncélos M2 Bradleyt csakúgy körbejárhatjuk, mint egy Humvee-t. A monstrumokat kilenc szerelő felügyeli, ha netán lerobbannának.

Fiatal katona hölgynek köszönünk. Érdeklődésünkre elmondja, hogy Oroszországból adoptálták, és úgy érezte, ezt úgy tudná a legjobban meghálálni, ha jelentkezik a hadseregbe. A családja büszke a döntésére. Látta Budapestet, ott volt azzal a négybuszos amerikai csoporttal, akik augusztus 20-ára látogattak el a fővárosba, de persze járt a Balatonnál is.

- Tetszik, hogy láthatom, miként élnek mások a világban – jegyzi meg Christine.

Hazafelé felnézek a tábor közepén lobogó két zászlóra, a mienkre, a magyarra, és az Egyesült Államok zászlajára. Bele-belekap a szél mindkettőbe, miközben katonák intenek, mi pedig búcsúzunk a kapitánytól, percekkel később pedig Róbertnek köszönjük meg a délelőttöt.