Időtálló rock and roll: Lukács Lászlóval, a Tankcsapda énekesével, frontemberével beszélgettünk

Mielőtt rátérnénk a zenekarra, meséljen egy kicsit magáról. Kinek, illetve minek a hatására kezdett zenélni?

– Gyerekkorom óta vonzódtam a zenéléshez, annak ellenére mondom ezt, hogy a családban, a felmenőim között senki nem zenélt. Kiskamasz koromban döntöttem el, hogy rock and roll-gitáros, énekes leszek, és ezzel kell foglalkoznom.

1989 februárjában alapították meg az együttest Debrecenben. Hogyan jött létre a Tankcsapda és miért pont ezt a nevet adták az együttesnek?

– A katonaság után úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk az együttest. Az alapító trió tagjai mindig is szerettek zenélni, sokáig név nélkül léptünk fel. Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen a zenekar neve, mert valamit fel kellett akkoriban is tüntetni a plakátokon, hogy ki lép fel. Mindenféle név szóba került, mint például a Boncasztal, a Vágóhíd, és ezek között volt a Tankcsapda is. Hogy miért pont erre a névre esett a választás, bevallom, ennyi év távlatából már nem tudom.

A vidéki zenekaroknak általában nehezebb dolguk volt – bár az Edda és a fesztiválon szintén fellépő Lord kivételt képez – a siker felé vezető úton, mint a fővárosi együtteseknek. Egyetért ezzel?

– Tény, hogy annak idején vidéki zenekarként nem volt könnyű dolgunk. Egészen másként éltük meg a vidékiségünket harminc évvel ezelőtt, mint a mostani, feltörekvő vidéki csapatok. Más kihívásokkal és feladatokkal kellett szembenéznünk annak idején, de ez mind a mai napig így van. Nekünk elsősorban a Budapesttől való 220 kilométeres távolság okozott nehézséget, hogy koncerteket adjunk, illetve elkészítsünk egy stúdióalbumot.

A koronavírus-járvány mindent felülírt, így a koncerteket is. Hogyan vészelték át ezt a nehéz időszakot?

– Aki ismeri a zenekart, az pontosan tudja, hogy mi elég aktív együttes vagyunk, és itt nemcsak a koncertekre gondolok. Az elmúlt több mint harminc év alatt rengeteg fellépésünk volt Magyarországon, de külföldön is. Bejártuk szinte egész Európát, de turnéztunk az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. Számunkra is megváltozott a világ tavaly március óta, egy egészen más helyzettel kellett szembesülnünk. Ezen időszak alatt a közönséggel való kapcsolattartást emelném ki elsősorban. Egy biztos, hogy a Tankcsapda a színpadon él, a színpadon van otthon, éppen ezért már alig vártuk, hogy koncerteket adjunk.

Nem először léptek fel Alsóörsön. Milyennek ítélte meg a koncertet?

– Először is rettentő hideg volt, de viccet félretéve, nagyon hálásak vagyunk annak a több ezer embernek, akik a kellemetlen időjárás és a késői időpont ellenére kitartottak, és egy óriási bulit csaptunk. Mi este fél 11-kor léptünk fel, előttünk volt jó néhány zenekar, de azt a fogadtatást, azt a szeretetet, amit kaptunk, sosem feledjük el. Mindez nagyban köszönhető a szervezőknek is, akik ismét profi módon oldottak meg mindent.

Még jó néhány koncert van a naptárjukba beírva. Mik a jövőbeni terveik?

– 1995-ben megjelent lemezünk címével kezdeném, Az ember tervez, az Isten végez. Ez úgy vélem, hogy a mostani időszakra kiváltképp igaz. Terveink mindig is voltak, lesznek, hogy ezek közül mi valósul meg, nem csak rajtunk múlik. A koronavírus-járvány nagyon sok mindent felülírt, de remélem, hogy a koncertjeink nagy részét meg tudjuk tartani.