Kiadványokkal gyarapodott a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltár

A megszüntetett Pápai Levéltár iratanyagát az elmúlt hónapokban a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, míg a levéltár szakkönyvtárát hivatalosan a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára vette át. Az átadás-átvételről Hudi Józsefet, a református levéltár vezetőjét kérdeztük.

– Levéltárunk előzetes egyeztetés után szeptemberben és októberben egy-egy alkalommal vette át a Pápai Levéltár szakkönyvtári állományának túlnyomó részét. A megyei levéltár részéről Pákozdi Éva Szilvia könyvtáros és munkatársai készítették elő az átadást, melyet Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója és Boross István megyei levéltár-igazgató tett lehetővé. A munkában levéltárunk minden dolgozója részt vett. Erre azért is szükség volt, mert nagyobb mennyiségű anyagról van szó. Az átadási jegyzék 68 gépelt oldalon sorolja fel azon hírlapokat, folyóiratokat, kézikönyveket, szakkönyveket, cédéket, amelyek segítik majd a kutatók munkáját. Összesen 1922 kiadvánnyal gyarapodott levéltári szakkönyvtárunk – mondta el a főlevéltáros, aki az átvett kiadványokkal kapcsolatban kifejtette, javarészt a múlt századból valók.

– Ha arra gondolunk, hogy a Veszprém Megyei Levéltár pápai fióklevéltárát 2008-ban alapították és idén szüntették meg, akkor azt feltételezhetjük, hogy 20–21. századi kiadványok voltak a szakkönyvtárban. A jegyzékek ezt igazolják is, ugyanis 19. századit elvétve találunk bennük. Ennek ellenére értékes könyvekről van szó: a magyar történettudomány a 19. század utolsó harmadában vált szaktudománnyá, a levéltártudomány is ekkoriban alakult ki, így a 20. században már olyan történeti és levéltári szakirodalom jött létre, amely megfelelő forráskritikával ma is használható. A gyarapodás pozitívuma továbbá, hogy az állományban a magyarországi és a határon túli levéltárak forráskiadványai, tanulmánykötetei, monográfiai is megtalálhatók, melyek 1918 előtti egyházkerületünk területét jórészt lefedik.

A levéltárvezetőtől megtudtuk, a kötetek kutathatóságára feltehetőleg még várni kell. Először kiválogatják mind­azon kiadványokat, amelyek helytörténeti, egyháztörténeti szempontból kiegészítik szakkönyvtárukat. A fennmaradó rész a nagykönyvtárukat gyarapítja, míg a többespéldányokat külső raktárban helyezik el. A leltározás, a raktári rend kialakítása után a kutatók is hozzáférhetnek majd a könyvekhez.