Jásdi értéktár: a pempelicétől a körpanorámás templomi freskóig

– Több pályázaton nyertünk támogatást ahhoz, hogy méltóképp gondozzunk helyi kincseinket. Egyforma tájékoztató táblákat tudtunk kihelyezni épített és természeti értékeinknél. Összegyűjtöttük ezeket egy kiadványba, fotókkal, leírásokkal együtt jelennek meg benne. Háromnyelvű a füzet, magyarul, angolul és szlovákul is elolvashatók az ismertetők, ugyanis jelentős számú a szlovák eredetű falubeli. Emellett naptár készült, amiben a legjelentősebb látnivalóink képei szerepelnek – mondta el Győry Tünde polgármester, és hozzátette: a falinaptárból egyet-egyet idős lakosaiknak adnak ajándékba. Az értéktárfüzetből jut minden háztartásba, ötezer darabot nyomtattak belőle. A Szent-kút és a templom felvételét a megyei értéktárba pedig hamarosan szeretnék javasolni.

Zarándokútvonalon

Bőven akadt mivel megtölteni a kiadványt. Ugyan csak mintegy hétszáz lelkes bakonyi, a természet gyönyörű rejtekébe eldugott falu Jásd, de sok olyan megcsodálnivaló található benne, amiért messziről is érdemes odautazni. A jásdi keresztény Szent-kút hatszáz évnél is régebbi, egyik legősibb búcsújáró helyünk. A Mária-úton a Három Szent-kút zarándokút (Jásd-Csatka-Bodajk) egyik állomása. Kápolnája részben rokokó stílusban épült, Zichy István gróf segítségével az egykori fakápolna helyén. Kálvária és szembemiséző oltár van itt. A hat méter magas Mária-szobor anyaga bolgár mészkő. A szeptemberi Mária-napon tartott búcsúra rendre sokan érkeznek ide. Az öltöztethető Mária-szobrot is megcsodálhatják, amit a múlt század elején fehérvári zarándokoktól kapott a falu. Több rend ruháját a helyi asszonyok varrták. Az októberi rózsafüzér-körmenetben a fiatalok a vállukon viszik.

Fűrésszel, szekercével

A jásdi Szűz Mária a Világ Királynéja templom helyén egykor Szent György tiszteletére szentelt bencés monostor állt. A török korban elpusztult, anyagát felhasználták az újabb építkezéskor. Erre emlékeztet az itt őrzött régi, ritka, érdekes, füzérmintázatú kőfaragvány. A templom mennyezetén a rózsafüzér titkai láthatóak és a falu régi lakói, róluk mintázott meg ugyanis emberalakokat az alkotó. Nem akárki, Károly Gyula, aki kora neves festőjének számított, és a szent-kúti kápolna körpanorámás freskója is keze munkája. Mondhatni itt kezdődött sikeres pályafutása. Vászonra festett keresztút-ábrázolásán folyamatosan jelennek meg a stációk, nem külön-külön. S a falu templomában van a Tirolból zarándoklat során elhozott Jézus szíve-szobor is. A Szent József-szobor pedig attól egyedi, hogy ritkán jelenítik meg alakját fűrésszel és szekercével egyszerre.

Keresztek, malmok, források

A jásdi útszéli kereszteket, feszületeket tematikus sétaúton látogathatjuk meg, ehhez térképet biztosítanak. Közben több, remek látványt nyújtó kilátóhelyre eljuthatunk. Például a szőlőhegyre, ahol szerzetesek honosították meg a borászkodást a középkorban. Ma is használják a helyiek a löszpincéket, a présházakat. Megmaradt kettős sáncú földváruk is. Árpád-kori építmény vagy jóval régebbi, pogány áldozóhely lehetett. 

Az 1900-as években kilenc, ma egy működőképes malom található a településen: a Malmi-patakon a Poós-malom. Fölülcsapos, vízkerekes, fűrésztelepként is funkcionált, gattert hajtott. Forrás egykor húsz volt Jásdon, amit a helyiek gondoztak, vizüket ihatták. Ma is megvan még tizenegy bő vizű a falu határában. Gyógyító erőt tulajdonítanak némelyiknek. Az biztos, hogy táplálják a növény- és állatvilágot.

Kőzetbányászat, ősmaradványok

A Kottyán-ház hajdan a falu legnagyobb méretű házának számított, fogadóként működött. Ma tájház, pincéje is megtekinthető. A helyiek felajánlásai révén töltötték meg tárgyakkal, berendezéssel. Ugyancsak a közösség ereje mutatkozott meg a Szent Borbála Pihenőpark és a bányász emlékhely kialakításakor. Korábban sok jásdi család bányászatból élt. Kőzetbányászat folyt a községben a múlt század elején. Az egykori kőfejtők rétegei gazdagok ősmaradványokban. Megtalálható bennük a jásdit, az eocén kőszéntelepek ásványa, amit a faluról neveztek el.

Egynapos kavargatás

A török idők után elnéptelenedett faluba 1757-ben a gróf száz tót családot is letelepített. Szokásaik beépültek a helyi hagyományokba. Azokat a helybeliek máig ápolják. Például a húsvéti sibálást, amikor fűzfavesszővel ébresztik a lányokat a legények. Akárcsak a nagypénteki hajnali mosdást és a karácsonyi ostorcsattogtatást, amivel az állatok jövő évi egészségét kívánják biztosítani, egymást köszönteni, a rosszat elzavarni. Manapság is elkészítik a krumplis pempelicét, a gombócos levest és a palacsintaszerű fánkot, a tarkedlit. Lakodalom idején a nézelődőknek a kemencés kuglófot. Szintén helyi különlegesség a bodzalekváros, mákos hosszúkalács. A jásdiakat bodzásoknak hívták, mert ebből a növényből náluk sok termett. Ám a lekvárt gyalogbodzából főzték, ami mérgező, ha nem fő el teljesen a habja. Ezért ez bő egynapos kevergetős feladat.