Egyre több a szorongó ember

2022.01.23. 08:00

A járványveszély idején se engedjük, hogy a félelmeink eluralkodjanak rajtunk

A szorongásos zavarok egyike, a pánikbetegség a társadalom néhány százalékát érinti, azonban a tünetek egyre inkább felfedezhetők a pandémia megjelenése óta.

Tóth B. Zsuzsa

Száraz Szilvia Fotó: archív

Száraz Szilvia természetgyógyász szerint pánikról akkor beszélünk, ha az énképünk vagy a pszichénk oly módon sérült, hogy elveszítjük a valóságérzetünket, akkor is, ha nincs realitása a félelmünknek. Ösztönösen kerülhetjük a korábban veszélyesnek megélt helyzeteket, helyszíneket vagy embereket. 


– Egy női kliensemet párja fenyegette meg több alkalommal, hogy ha elhagyja, mindenét elveszíti. Ez oly mértékben fokozta a félelmét, hogy szinte nem mert otthonról kimozdulni. Mivel nemcsak az életkörülményei, hanem a testi épsége is veszélybe került, tudat alatt félt a megsemmisüléstől, ami halálfélelmet szül. Hogy mit tehetünk ilyenkor? Először is tudatos szintre emeljük a félelem okát. Megbeszéljük, hogy a történések milyen érzéseket hoztak fel benne, jelenléti és relaxált állapotot teremtve oldjuk a fizikai és finomfizikai testek feszültségét. Végül akciótervet készítünk a lélekjelenlét megteremtésére – mondta Szilvia, aki fontosnak tartotta hozzátenni, hogy bárki kerülhet szorult helyzetbe. 


Amikor valami nem működik az életünkben – legyen az anyagiak, munka, spirituális kiteljesedés vagy kapcsolat –, hajlamosak vagyunk félni az új lehetőségektől. Elménk, amely a világban való eligazodásban segít, szereti a kereteket, a fogódzókat, és stabilitásra törekszik. A lelkünk inkarnálódik a testtel, az elmén keresztül érzékel és von le következtetéseket a minket ért benyomásokról és tapasztalásokról. Az elménk aztán rendszerez, és a testet irányítva alakítja a valóságunkat. Ha valami tehát bizonytalanságban tart, az elme félni kezd a beláthatatlanságtól, ami korlátozni fogja a befogadásunkat más lehetőségekre, amelyek új megoldásokat teremthetnek. 


A félelemenergia úgyszólván alacsonyabb rezgésű, mint a nyitott szellemiség, ezért fontossá válhat az elménk lecsendesítése, ami hajlamos átvenni a lényünk felett az irányítást. A vonzás törvénye alapján olyan lehetőségek bukkannak fel, amelyekre ráhangolódunk. 


Szilvia azt tanácsolja, hogy aki szorong, az üljön le mindennap felkeléskor tíz percre egy csendes, nyugodt helyre, ahol senki sem zavarja. Lélegezzen be és ki egyenletesen, és kövesse figyelemmel a lélegzetvételét. Tudatosítsa a testével való kapcsolatot, legyen jelen akkor is, ha az elméje elkalandozna. Ha képes megfigyelni, nyilvánvalóvá válik, hogy nem azonos a gondolataival és az érzelmeivel. A csendes megfigyelő ő maga, a lélek. Ne engedje, hogy a félelmek eluralkodjanak, és meggondolatlan tettekre sarkallják! Hagyja, hogy lecsillapodjanak az érzelmei, mielőtt tettekre szánná el magát. Ne kérje ki mások véleményét, ha van olyan barátja, aki képes meghallgatni és csupán jelen lenni vele, hasznosabb, mint bármilyen egyéni nézőpont. 


A lelki felemelkedéshez hozzátartozik, hogy képessé váljunk a saját belső vezetésünkre hagyatkozni, és változást teremteni. 


– Ha megérett bennünk a válasz, ne halogassunk! Ez ugyanis csökkenti a teremtő erőnk intenzitását, ami a jelen pillanatban születik meg, és hatékonyabbá teheti a változás megvalósulását. Kérjünk magunkban hozzájárulást ahhoz, amit szeretnénk, hogy megjelenjen. A láthatatlan világok is segítenek, hogy a dolgok más irányt vegyenek. Ehhez fontos, hogy a szándékaink tiszták, és ne pedig ártó jellegűek legyenek. Ha valaki bántalmaz bennünket például verbálisan, nem ártunk vele, ha felszámoljuk a kapcsolatot. A szándékaink tisztasága olyan rezgésű segítséget fog teremteni, amilyet szeretnénk, feltéve, hogy nyitottak és befogadók vagyunk. Ne következtessük ki, hogyan kellene, hogy a változás megjelenjen, engedjük, hogy az univerzum nekünk dolgozzon, hiszen az energia folyamatos mozgásban tart bennünket. 


– Ne keseredjünk el, ha nem minden a terveink szerint alakul! Ez ugyanis az elme szintje, ami nem mindig áll összhangban az univerzum időzítésé- vel. Lehet, hogy valamihez több együttállás kell. Legyünk megengedőbbek a testünkkel, és törődjünk vele, hogy a lényünk hatékonyabban nyilvánulhasson meg. Sportoljunk, mozogjunk, szaunázzunk, alkalmazzunk testkezeléseket. Egyszerűen éljünk, merjünk kimozdulni a komfortzónánkból. Járjunk el új helyekre, programokra, társaságba. Ez hozzásegíthet, hogy új impulzusok érjenek, és a megvalósuláshoz segítőkre leljünk – magyarázza Szilvia, aki szakemberként szívesen segít álmaik megvalósulásában és a számukra kijelölt út megtalálásában azoknak, akik nem boldogulnak egyedül. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában