Bort, búzát, tele pincét, kamrát

Újév napján igyekeztek kellemes dolgokat végezni, mert úgy vélték, amit cselekszenek, az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, az egész évben friss volt, aki hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó "aranyvizet" merített, amiből a családtagokat is megitatták. 

Nagyon fontos volt az év első napján a jócselekedet. Sokféle tiltás is létezett, melyet sokan babonából még ma is tartanak. Nem tanácsos csirkét enni, mert elkaparja a szerencsét, sertést sem, mert az meg kitúrja a szerencsét, sokan ezért kocsonyával köszöntik ma is az új esztendőt. 

A lencse sok pénzt hoz a házhoz, s ha az első látogató férfi, meghozza a szerencsét.

"Friss egészséget, bort, búzát, békességet adjon Isten bőven az új esztendőben. Adjék minden jót, öt-hat tyúkot, jó tojót, hízott disznót, kamarát, sonkát, kolbászt, szalonnát, gond ne bántsa a gazdát. Adjék szép vetést, rengő-ringó jó termést” – hangzottak a jókívánságok. 

Napjainkban több településen felelevenítik a regölést is, mely téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás. Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök, általában fiatal legények, járják a falut, és minden háznál regöséneket énekelnek, ezért cserébe ajándékokat kapnak. A regölés eredete a magyar őstörténetig nyúlik vissza. A regösénekek refrénje – haj regö rejtem – az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak.