Bálint böllér és a disznóvágás hagyományai

A borzavári Rippert Bálint kisgyerekként látta, édesapja, keresztapja hogyan dolgozik a sertésekkel. Megtetszett neki az is, ahogy házilag hagyományosan feldolgozták. Ezért megtanulta tőlük, mi a dolga a böllérnek. Hentes, mészáros, bolti eladó végzettséget is szerzett, vadászni jár, terelőkutyákkal foglalkozik és családi gazdaságukban az állattartásban segít. Télen szívesen vállal bemutatókat közösségi disznóvágásokon. Ezek ugyanis mindig jó hangulatú események – úgy véli. Régi szokások szerint korán reggel összejön a közreműködők csapata. Először megisszák a disznófogó pálinkát. Bátorságot ad. Egyébként a munka végén újra hasonlóképp koccintanak a közös siker örömére, de addig számos feladatuk akad.

A pörzsölést már nem meggyújtott szalmán végzik, hanem gázzal. S vannak, akik asztalra, úgynevezett hastokra helyezik a disznót a darabolás előtt. Bálint böllér rendfára akasztja. Neki ez vált be, nem kell annyit hajolgatnia. Porván, hogy legyen mit fogyasztania a vendégeknek, az esemény előtti napon egy több mint százharminc kilós sertést vágott le, a farsangi ünnepségen egy több mint százhetven kilós példányt dolgoztak fel. Rippert Bálint kettéhasította, később kivette a hájat, levette a lapockát, az oldalszalonnát, a dagadót, kivette a szűzpecsenyét, levágta a karajt, a hátszalonnát. Végül már csak a két comb lógott a rendfán. 

Az állat vérét reggel felfogták, a hurkához használták. Az együtt dolgozó férfiaknak az asszonyok májat sütöttek, reszteltek, frissen. Később húsleves készült nekik. Legyen erejük. Bálint és segítői délre kicsontozták, megformázták a húsokat, felkockázták a pörköltnek valót. A böllér bekeverte a kolbásztölteléket. Általában csak alapfűszereket használ hozzá, de olykor majorannát, citromfüvet is. Általában elismerést vív ki így, és ennyit szerinte szabad változtatni a megszokott módszereken, a hagyományokon, a továbbadásukkor. Persze a füstölni valók előkészítéséről sosem feledkezik meg.