Szerencsés állatkerti kaland a bölénnyel

A tanulás, tapasztalatszerzés mellett sok érdekes kalandot hozott számára ez az időszak, de mint mesélte, ezek közül a legveszélyesebb az európai bölénnyel való találkozása volt. 

– Egy hatalmas, vasrácsos áteresztőkapun keresztül le­hetett megközelíteni etetés, takarítás céljából ezt az egyébként eléggé veszélyes állatot. A jelentős súlyú kaput görgők segítségével egy sínen mozgathattuk jobbra és balra, amikor szükséges volt. A kaput biztonsági okokból zárt állapotában rögzíteni kellett. Na, ezt felejtettem én el egy alkalommal, s ha nem áll mellém a szerencse, súlyos árat fizethettem volna a figyelmetlenségemért. 

– Vittem a vödrömet, mentem etetni. Tettem-vettem, fütyörésztem, a bölény pedig nézett rám egy darabig a rácsos ajtó mögül, majd lehajtotta a fejét, a szarvát beakasztotta a vasrácsba, s a méretes vaskaput könnyedén lendítette meg a sínen, mintha csak egy doboz gyufát pöccintett volna odébb. Szinte repült az irdatlan súlyú kapu, és a bölény már toppantott is elém, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy helyben felkoncol. Egyetlen esélyként minden erőmet összeszedve fejbe dobtam a kezem ügyében lévő vödörrel. Egy másodpercre megtorpant, én pedig ezt a pillanatnyi időelőnyt kihasználva kiugrottam a kis vasajtón, s ösztönösen be is csaptam magam mögött. Szerencsém volt, hogy a zár nyelve beakadt, mert szinte abban a pillanatban hatalmas csattanással ütközött neki a bölény a kis vasajtónak. Ha akkor az a kis vasajtó nem állítja meg a hatalmas állatot, akkor minden bizonnyal előbb feldob a levegőbe párszor a szarvai segítségével, majd beletapos földbe. Nos, ezt úsztam meg akkor, és egy életre megtanultam a leckét – idézte fel a több évtizeddel ezelőtti történetet Pócsi Béla, hozzátéve, hogy az állatgondozó súlyos árat fizethet akár egy apró figyelmetlenségért is.