Barkaszenteléstől a komatálig - Húsvéti hagyományokról kérdeztük a néprajzost

Méri Edina kiemelte, a húsvét mozgó ünnep, az első niceai zsinat (Kr. u. 325) óta a tavaszi nap-éj egyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni első vasárnapra esik húsvétvasárnap. 

– A húsvéti ünnepkör első nagy ünnepe a virágvasárnap, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe, amit pálmaágakkal köszöntöttek. Most már a barka a virágvasárnap szimbólumba, ilyenkor történik a barka megszentelése, aminek a néphagyomány rontáselhárító szerepet is tulajdonított – mutatott rá a néprajzos. 

Kifejtette: virágvasárnap he­tét virághétnek is szokták nevezni, ilyenkor ültették el a virágmagokat, felvonulásokat rendeztek, zöldágjárást vagy villőzést tartottak, azaz zöld ággal a kezükben járták végig a falut. A villő a villus latin eredetű szóból származik, és lombot jelent. – Ez már a tavasz, a megújulás ünneplése volt. Kiszebábut is készítettek a téltemetéshez kapcsolódóan. A bábut általában menyecskének öltöztették és körbevitték a faluban, majd levetkőztették, végül vízbe dobták vagy elégették – fűzte hozzá Méri Edina. 

Megtudtuk tőle, a nagyhét az elcsendesedés időszaka volt, nagycsütörtökön a harangok elhallgattak. Ilyenkor kereplővel hívták a híveket a templomba. – Nagypéntek a böjt legnagyobb ünnepe, amikor jellemzően tésztát vagy tojásételt ettek, levest fogyasztottak, és ezen a napon még kenyeret sem sütöttek az asszonyok. Nagypénteken jósoltak is: ha esett az eső, arra következtettek, hogy rossz lesz a termés. Ilyenkor fürdették meg a jószágokat, nagy szerepe volt a víznek, Szeged környékén az is szokás volt, hogy hajnalban megfürödtek a Tiszában. A nagytakarítást is ekkor tartották, és a tojásokat is általában nagypénteken festették – mondta a néprajzos. 

Hozzátette, nagyszombat az új tűz meggyújtásának ünnepe volt, a tűzszentelés és a körmenetek napja. Húsvétvasárnap délelőttjén pedig az ünnepi ételeket szentelték meg a templomban: a kalácsot, a tojást, a báránysültet, a sonkát. Erre a napra virradóra tartották a húsvéti határjárást, határszentelést is. 

– Húsvéthétfő a locsolkodás ünnepe, vízbehányó hétfőnek is szokták hívni. A legények ilyenkor meglocsolták a leá­nyokat, amiért ajándékba megfestett tojást kaptak. Hagyományosan vízzel locsolkodtak, de mára már elterjedt a kölnivel való locsolkodás is, és kevésbé jellemző a tojás, helyette inkább pénzt kapnak – magyarázta Méri Edina. 

Mint mondta, a tojás Jézus és az új élet szimbóluma. Leggyakrabban pirosra festették, ami Krisztus vérét jelképezi. – Hagyományosan növényi alapanyagokat alkalmaztak a tojás megfestéséhez, még ma is jellemző a hagymahéj, de használtak diólevelet, céklát vagy lencsét is. Előszeretettel készítettek levéllenyomatot a tojásra, ezt nevezzük berzselésnek, de elterjedt volt az írókázás is. Hazánkban leginkább a geometrikus minták voltak jellemzők, felosztották a tojást, ezekre a részekre vitték fel a mintát. Nagyobb kézügyességet igényelt a karcolás, az azsúrozás és a tojáspatkolás – jegyezte meg a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum szakmai vezetője.

Az új keletű húsvéti hagyományok kapcsán Méri Edina elmondta, a tojásfadíszítés Németországból terjedt el. 1965-ben Saalfeldben egy család 18 tojást akasztott egy fára, ami olyannyira kedveltté vált, hogy 2012-ben már több mint tízezer tojást helyeztek el ugyanazon a fán. – Hazánkban a leghíresebb a kéthelyi tojásfa, melyen nyolcezer tojás látható, és igazi turistalátványosságnak számít – jegyezte meg a néprajzos. 
Hozzáfűzte, fontos húsvéti szimbólum még a bárány, ami szintén Jézust jelképezi, továbbá a húsvéti nyúl, melyhez több magyarázat is kapcsolódik. Az egyik szerint egy félrefordítás által került a nyúl a húsvéti ünnepkörbe, amikor a gyöngytyúkot, ami németül Haselhuhn, összekeverték a nyúllal, ami Hase a német nyelvben. Ugyanakkor létezik olyan elképzelés is, mely szerint a nyúl a termékenység jelképeként fonódott össze a húsvéttal. 

– A húsvéthétfőt követő kedden a lányok locsolták meg a legényeket, a hét zárása pedig a fehérvasárnap volt. Ilyenkor a maradék húsvéti ételből készítettek komatálat azoknak, akikkel meg szerették volna erősíteni a barátságot, és a komaság születésétől kezdve magázták is egymást – mutatott rá Méri Edina. Megtudtuk tőle: a húsvét jegyében a pápai Kékfestő Múzeumban is szerveznek programokat április 18-án, hétfőn 10 és 16 óra között. A résztvevők például tuskónyuszit, barkabárányt, fonalcsibét, tavaszi ajtódíszt készíthetnek, tojást festhetnek, illetve megismerkedhetnek a locsolkodás szokásával.