Egyensúly és harmónia

2022.04.18. 07:00

Mihályi Jeromos tihanyi perjel: „Vegyük észre a jó, az igaz és a szép dolgokat!”

Jézus feltámadásának fénye a velünk való egység révén beragyogja a mi éltünket, amit a bennünk élő hit remény és szeretet fényével nekünk is tovább kell adnunk a reményvesztett embertársainknak és minden felebarátunknak, fogalmazott Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság perjele.

Kovács Erika

Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság perjele

Fotó: Andronyi Tamas

Az apátság elöljárójával húsvét, a legnagyobb keresztény ünnep alkalmával beszélgettünk.        

Épphogy véget ért a pandémia, ha egyáltalán beszélhetünk még erről, kirobbant egy háború a szomszédos országban, és a gazdasági helyzet sem túl rózsás Európában, illetve a világon. Egy ilyen életben hogyan találhatja meg az ember az egyensúlyt, a belső harmóniát?

Sok kihívással kell szembenéznünk ezekben a hónapokban. Mindannyian keressük a biztos pontokat, amikhez igazíthatjuk az életünket, a kapcsolatainkat, mindazokat az értékeket, amiket fontosnak tartunk. Félelmek és veszteségek kezdik meghatározni a hétköznapjainkat. Sok minderre keresünk választ, de csak féligazságok, vagy igazságnak tűnő féligazságok zúdulnak ránk. A rossz és fájdalmas dolgokban örömhírre van szüksége az embernek. Jézus tanítványai jó hírt hirdettek a világnak. Ahhoz, hogy az ember rátaláljon önmagára és benne a mélyen elrejtett örömre, ami által szembe tud nézni az élet nehézségeivel és küzdelmeivel szükség van a jó, az igaz és a szép dolgok észrevételéhez. Annyira hétköznapi dolgokról van itt szó, hogy ezek, már el is szürkülnek az életünk kihívásai közepette. Bíztatni a közöny helyett, megpróbálni megérteni a másikat az elutasítás helyett, bizalmat építeni a hazugságok helyett vagy éppen meglátni a jót a másikban a kritika és ítélkezés helyett. Mivel az ember közösségre meghívott létező, ezért akkor éri el a harmóniát, az örömet és a békét, ha tud a saját életében, a saját kapcsolataiban ilyen egyszerűnek tűnő, de mégis erőfeszítéseket igénylő tanácsokra hallgatni.

Ön korábban azt mondta, mindig segít, ha a terheinket nem kell egyedül viselnünk. Közben azt lehet látni, sokan élnek magányosan, elszigetelődve, sajnos jellemző a közöny is. A mai világban hova fordulhat az ember; mi, illetve ki segíthet neki? 

A magány soha nem az ember külső kapcsolatainak a hiánya. A magányt belül, a szívünkben alakítjuk ki. Amikor egy igazságtalannak érzett vagy annak megélt élethelyzet után elkezdjük önmagunkat, vagy a körülöttünk élő barátainkat, esetleg családtagjainkat vádolni és hibáztatni, akkor az a kísértés ér bennünket, hogy a legbiztonságosabb, ha egyedül maradok. Szoros szeretetkapcsolatokat vágunk el és bezárkózunk önmagunkba. Itt jól érezzük magunkat, kialakul bennünk a magány komfortzónája, amiből aztán nem is szeretnénk kilépni. Isten itt is megszólítja az embert. Arra hívja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Ha ebből a megszokásból feltekintünk Istenre, akkor képesek vagyunk észrevenni benne a másik embert. A másik emberben pedig magát a teremtő és gondviselő Istent. Az utcán velünk szembe sétáló szomszéd, a közértben mellettünk álló, a köszönésünket mosollyal fogadó futár is egy lehetőség arra, hogy legyőzzük saját magányunkat.

Egy minapi átadáson, Balatonszőlősön kijelentette, jelekké kell válniuk a szerzeteseknek és közösségeiknek a világ számára, az imádság és a munka harmóniájával. A tihanyi bencés szerzetesek is szeretnének a Balaton-felvidéken, Veszprém megyében, Magyarországon, Közép-Európában a magyarság és minden keresztény ember számára jel lenni. Mindezt hogyan érti? 

Sokan kérdezik meg tőlünk szerzetesektől, hogy miért élünk másként mint, ami megszokott. Lemondunk a családi életről, az egyéni tulajdonról és olyan értékekről, melyek nélkül mások el sem tudják képzelni a normális életet. Ezekben a feltett „miértekben” rejlik az, amit mi jel alatt értünk. Lehet máshogy élni? Vannak más értékek? A boldogság nem csak az, aminek én elgondolom? Ezek olyan kérdések, amelyek elgondolkoztathatják azokat, akik hozzánk szerzetesekhez betérnek, találkoznak velünk, vagy a munkaterületeinken keresztül, legyen az a lelkipásztorkodás, vendégfogadás, vagy iskola kapcsolatba lépnek velünk. Ha ők azt látják, hogy egy szerzetes boldog, örömmel teli, ha kapnak spirituális segítséget a mi szolgálatunk által, ha megérinti őket az a keresztény hit és istenkapcsolat, ami minket boldogít akkor már jelekké tudtunk válni.

Milyen lesz a bencés apátság és környéke a felújítás után?

Abban bízom, hogy ugyan olyan, mint előtte. Természetesen megszépül a templom, a templomsisak, a monostorépület és az összes külső terünk. Új közösségi tereket hozunk létre és állítunk helyre. Három éves kisebb-nagyobb lezárások után most tavasszal újra teljesen megnyílt már a jól ismert, a barokk templomot, a 11. századi altemplomot, az apátsági múzeumot és a modern képzőművészeti kiállítást magába foglaló látogatási útvonalunk. Mindezek a felújítások egy megszépült és élményekben gazdag Tihanyi Bencés Apátságot fognak jelenteni. Miért is bízom abban, hogy ugyanaz marad? Az apátság küldetése továbbra sem fog megváltozni. Lelki, kulturális és zenei központ szeretnénk maradni, ahová jó betérni és ahonnan áldással és feltöltődve távoznak a látogatók.

Régóta jellemzik a munkálatok az apátságot és környékét, mely általában nem hangtalanul történik, más arcát mutatja a makulátlan, csöndes és méltóságteljes környezet. Mennyiben érinti ez a szerzetesközösség életét? Hogyan töltik napjaikat? 

Alapvető szempont volt a felújítás megkezdésekor, hogy a szerzetesközösség tovább éli itt a megszokott életét és folytatja a lelkipásztori, oktatói, és turisztikai küldetését, amit nem lehet csak úgy megszakítani. Sokak számára könnyebb, és talán rövidebb is lett volna a felújítás, ha elköltöztünk volna. Egy bencés szerzetesközösségtől azonban elválaszthatatlan az a hely, ahol él, ahol végzi az imádságát és a munkáját. Sok kihívás ér bennünket. Sokat kell egyeztetnünk a kivitelezővel és munkatársaikkal, hogy az életünk keretei a lehető legzökkenőmentesebbek legyenek. Néha zökkenünk egy kicsit, de még mindig az úton maradtunk, aminek célja a mi és a látogatók javát fogja szolgálni.

Példaértékű, ahogy most is végzik kivételes munkájukat: megajándékozzák az embereket a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum különleges látogatási útvonalával, melyen az apátsági templom melletti látogatóközponton és a barokk templomon át, I. András király 2021-ben feltárt kriptáján, illetve az altemplomon, monostoron át a felújított galériába vezet az út, majd meg lehet pihenni a vadonatúj padokon a fák alatt, majd a Balaton Királypáholyából gyönyörködni lehet a kivételes panorámában. Miért tartják mindezt fontosnak a munkálatok idején is?

Pont most van a legnagyobb szükség arra, amivel mi rendelkezünk. A bezártság és bezárkózás után végre lehetőség nyílik újra kimozdulni a hétköznapokból. Ehhez azonban szükség van arra, hogy ha elmegyünk valahová, akkor élményekkel gazdagodjunk. A nálunk megtalálható értékek, mint az ezeréves keresztény és magyar történelmünk és kultúránk, ami szervesen kapcsolódik egy Isten által megalkotott csodálatos természeti környezetbe olyan gazdagsággal rendelkeznek, ami lehetőséget biztosít arra, hogy megszólítson, megerősítsen és maradandó élményekkel töltsön el minden hozzánk érkező látogatót.

Korábban arról is beszélt, hogy lelki táplálékot is adhat a balatoni ragyogás. Ez alatt mit ért? 

A körülöttünk lévő világ, hat ránk és formál minket. Élhető és fenntartható világot szeretnénk teremteni magunk körül, mégsem tudunk saját erőnkből annál gazdagabb és színesebb világot létrehozni, mint amit Istentől kaptunk. Ahhoz, hogy ezt felismerjük, rá kell csodálkoznunk a teremtett világ rendjére és szépségére. A csoda csak akkor működik, ha bennünk történik. 
Egy balatoni ezüst-, vagy aranyhídra való rácsodálkozás különösen hat. Miért? Nem csak mert szép. Azért is, mert a miénk. Minden magyar szívhez közel áll a Balaton. Egy szép emléke mindenkit ide köt. Talán ezért is képes különleges módon megszólítani minket.

Mit üzen az embereknek húsvét alkalmából, mely a kereszténység legnagyobb ünnepe?

Húsvét a megújulás és az élet ünnepe. Jézus a szenvedése és a halála által egyesült a mi gyengeségünkkel. Ismeri a legmélyebb félelmeinket, szenvedéseinket és küzdelmeinket. Az Ő története nem ér véget a keresztfán és a sírban, így a mi életünk sem ér véget soha a sötétségben, még a legvégső sötétségben sem. Jézus feltámadásának fénye a velünk való egység révén beragyogja a mi éltünket, amit a bennünk élő hit remény és szeretet fényével nekünk is tovább kell adnunk a reményvesztett embertársainknak és minden felebarátunknak.
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában