Úgy kell leszoknunk a túlfogyasztásról, mint egy káros szenvedélyről

Kellemetlen igazságok címmel oszlatta el a környezetvédelemmel kapcsolatos tévhiteket Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora levegőkémikusként. Nem az energiafogyasztás a kulcs, hisz a hozzánk érkező napenergiának csak töredékét használja az emberiség. Arról is beszélt, hogy nem állíthatjuk meg az éghajlatváltozást, mert ahogy fogalmazott: a bolygót nem hívták meg az ezzel kapcsolatos csúcstalálkozókra. Számos olyan természeti folyamat zajlik, ami előidézi és nincs ráhatásunk. Például olvadnak a jégsapkák, a fagyott föld, bomlás során gázok kerülnek a légkörbe. Ezek aggasztó öngerjesztő folyamatok. Ugyanakkor a Föld zárt rendszert alkot: anyag nem érkezik ide és nem is távozik. 

Az anyagpazarlás zsákutcái

Anyagfelhasználási lehetőségeink végesek – szögezte le a kutató és elmagyarázta: ugyan az ismert szabály szerint anyag nem vész el, csak átalakul, ám az a szépséghiba, hogy ami földtörténeti léptékek alatt létrejött, egy helyre sűrűsödött, azt a technológiai felhasználás során szétszórjuk. A hulladékhegyekben elkeverve vannak jelen az értékes alapanyagok, amiket nehéz újra kiválogatni, Hamupipőke módjára. Tehát alapanyagainkra, ezekre az erőforrásainkra kellene jobban vigyázni. S el is jutottunk felélésükhöz, az értelmetlen túlfogyasztáshoz. 

Gelencsér András nem tartja megújuló energiaforrásnak a napelemeket és a szélkerekeket, mert idővel csak nagy kupac szemetet alkotnak. Úgy véli, zsákutcát jelent, amit legtöbbet emlegetünk a fenntarthatóság okán. Az kevés lesz szerinte, ha a benzines autót elektromosra váltjuk, mert a hulladéktermelést fokozza és az is, ha nem kérünk az üdítőhöz szívószálat. Ebből a Csipkerózsika-álomból kellene felébredni – állítja. Minderről az Éghajlatváltozás és értékrend című konferencián esett szó, amit a Veszprémi Érsekség, a Veszprémi Érseki Főiskola és a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület rendezett.

A hozzászokás gyógyítása

Ha a gazdasági növekedés a legfőbb cél, hamar korlátokba ütközünk. Ötven éve tudjuk: ha így folytatjuk, összeomlik a rendszer. Elhatároztuk, hogy meggyógyítjuk a Földet, de egyre lázasabb. A politikai akarat szerencsére megújuló erőforrás – így van remény. Érzékszerveink azonban egyelőre nem elég érzékenyek például az élőhely-pusztulásokra, a vízkrízisekre. Nem mindegy, hogy a verseny vagy az együttműködés, a közjó vagy a magánjavak, a tartós vagy a rövidtávú haszon fontosabb. Egy szűk, a felső jövedelmi réteg irányít: nem is a termelésnek, a pénzprofitnak kell növekednie. Az egyenlőtlenség, a szegénység, a tudáshiány szintén hozzájárul a környezet-károsításhoz. Erről Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense beszélt. Szerinte a megoldást az jelentheti, ha a túlfogyasztásra függőségként gondolunk. Túl megy a szükségleteken, megterhelő, ugyanakkor mivel hasznot termel, rászoktattak minket, ezért nehéz abbahagyni – magyarázta. A szenvedélybetegséget pedig hasonlóképp kell gyógyítani, mint az alkoholizmust: a beismerést, az önvizsgálatot követheti az, hogy csatlakozunk az e téren tapasztalat-megosztást, egymás támogatását biztosító csoportokhoz.

Élő oltalom

– A teremtett világ, azaz a természet élő oltalom, amitől elszakadt korunk embere – szögezte le Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora. Az ökológiai megtérés kifejezést használta, ami a gondolkodás megváltoztatását jelenti. Az ökoetika a teremtésvédelmet. Szerinte fontos, hogy ki-ki érintettnek érezze magát, mert mindannyiunk ejt sebeket bolygónk arcán, amely hatalmas oázisnak látszik az űrben. Ugyanakkor a világot szeretetközösségként értelmezhetjük, mert a teremtés alapja a szeretet. Szalay Tímea, a Csalán egyesület elnöke hangsúlyozta: számos, az egyénektől független terhelés éri környezetünket, de saját értékrendünk szintén befolyásolja állapotát, ami pedig visszahat szemléletmódunkra.