"Az ütközés borzalmas, amelybe a mozdony is beleremeg"

A levélből kiderült, májusig már 39 ilyen baleset történt, amelyekben tizenheten vesztették életüket, annyian, mint tavaly egész évben. Ezeket a baleseteket kivétel nélkül mindig a figyelmetlenség okozta, és az, hogy a sofőrök nem tartották be a szabályokat. 

- A döbbenetes számok mögött elhunytak, gyászoló családok, a súlyos sérülések okozta maradandó fizikai, lelki traumák állnak. Valószínűleg a legtöbben a balesetet elszenvedett közúti közlekedőkre gondolnak, de ugyanez igaz ránk, mozdonyvezetőkre is - fogalmaztak. 

Hozzátették, az utóbbi években több kollégájuk is életét vesztette szolgálatteljesítés közben, akik reggel elmentek dolgozni, de már soha nem tértek haza. Őket is hazavárták. Mit érez a mozdonyvezető, amikor a vasúti átjáróban meglát egy autót, teherautót, kerékpárost vagy gyalogost? Főként tehetetlenséget. 

- Gyorsfékezünk, de a vonat fékútja több száz méter. Ez az egyetlen lehetőségünk, illetve az, hogy szaladunk a géptérbe, hogy túléljük az ütközést - hangsúlyozták. Kiemelték, a balesetek egyetlen pillanat alatt történnek, a mozdonyvezetőnek szinte esélye sincs az elkerülésükre, és csak a szerencsén múlik azok kimenetele.

- Az ütközés borzalmas, amelybe a mozdony is beleremeg. Ez a legnagyobb trauma, ami érhet bennünket, és egy életen át elkísér. Ki így, ki úgy dolgozza fel, maradandó nyomokat hagy bennünk. A csattanás, a látvány, a hangok, a gondolatok a fejben, szaladva hátra a megállás után. Vajon mit találunk? Vajon élnek? Miért nem figyeltek, mi történhetett? Gondolatok milliói a fejben - sorolják, hogy a szörnyű percekben mit élnek át. 

Közölték továbbá, a mozdonyvezető nem ezért ment be dolgozni, nem ezért választotta ezt a munkát, nem ezt gondolta, amikor örömmel, boldogsággal lobogtatta a jogosítványát a rengeteg tanulás után, miután kimondhatta az élete álmát: mozdonyvezető lettem. Aztán jön egy eset, amely teljesen megváltoztatja az életét. Innentől kezdve minden más. Csalódás, sajnálat, gyötrelem a szívében. Miért? Vajon kik voltak? Miért hibáztak? Miért nem figyeltek? Kérdések ezrei, amikre sosem lesz válasz, amikre sosem kapnak magyarázatot. Barátok, kollégák, szakemberek vagy mentori program segíthet a borzalmak feldolgozásában. Mert menni kell tovább, holnap is fel kell ülni a mozdonyra, hiszen ez a munkájuk, a hivatásuk. Szakképzett mozdonyvezetők, és mindent megtesznek a balesetek elkerüléséért, de sajnos a fizika határok közé szorítja őket. 

Azt kérték, mindenki tartsa be a KRESZ szabályait, és a vasúti átjárót mindig fokozott körültekintéssel közelítsék meg! Tilos jelzésnél soha ne hajtsanak rá autóval vagy kerékpárral a sínekre, és ne gyalogoljanak át az átjárón. A vasúti fénysorompó fehér villogó fénye nem szabad áthaladást jelent, csupán annyit, hogy a berendezés működik, de ekkor is meg kell győződni arról, hogy egyik irányból sem közelít vasúti jármű. 

- Közlekedjünk figyelmesen, vigyázzunk egymásra! Minket is hazavárnak! –mondták.

Sajnos lapunk is szörnyű tragédiáról számolt be január elsején: meghalt négy fiatal egy tapolcai vasúti átjáróban, amikor a sofőr a piros jelzés ellenére ment autójával a sínekre. Az ötödik utas életveszélyesen megsérült. Azóta is sorozatban történnek vasúti balesetek, tragédiák az országban és megyénkben is.