Ízlésesen tárja a közönség elé a babafiguráit a pápai gyűjtő

Giczi Júlia gyermekkora óta, az 1960-as évektől kezdve gyűjti a játékbabákat. Szenvedélye idén teljesedett ki, ugyanis kétgenerációs családi házuk alsó szintjén több mint ötszáz darabot kitevő állandó kiállítást rendeztek be. A Júlia babaháza nevű, alapítványi támogatással létrejött, egyesületi keretek közt működő tárlat áprilisban nyílt meg, vasárnap és hétfő kivételével minden nap 10-17 óra között, illetve telefonos egyeztetéssel azon kívül is látogatható. A szűk egyhavi nyitvatartás óta több helyi csoport, illetve távolabbról érkező érdeklődők is megtekintették már a kollekciót.

– Tavaly felújítottuk a szintet, és mivel addigra már megsokasodtak a babák, úgy döntöttünk, a nyilvánosság elé tárjuk a gyűjteményt. A legrégebbi, piros pöttyös ruhájú babámat két és fél évesen kaptam a szüleimtől. Ez a „matuzsálem” központi helyen látható a férjem gyerekkori síelő macijával, valamint az első porcelán Josephine-babámmal együtt. Javarészt, körülbelül 95 százalékban porcelánbabákról beszélhetünk, de megtalálhatóak még vinyl- (műanyag, kevésbé törékenyek), gyanta-, kaucsukbabák és plüss figurák (köztük rengeteg Diddl-egér és néhány Barbie), valamint makettek – sorolta el a magángyűjtő.

Az erdélyi származású, 1982 óta Pápán élő, korábban műszaki rajzolóként dolgozó Giczi Júlia elárulta, főként az interneten böngészve, aukciós oldalakon, erre specializálódó közösségi csoportokban vagy a bolhapiacon talál rá a neki tetsző darabokra, illetve a hasonló érdeklődésű emberekre, akikkel idővel jó, s nem csak üzleti kapcsolat alakul ki. Egyébként Kézdivásárhelyen két gyűjtemény is van: míg az Olga-galériában több ezer baba, addig a Céhtörténeti múzeum Zsuzsi Andris-kiállításán népviseletbe bújtatottak láthatók.

– A házasságkötés miatti költözéskor körülbelül ötven babát hoztam magammal. Akkor egy kissé abbamaradt a gyűjtés, de a két lányunk kirepülése óta, hat-hét éve új lendülettel vágtam bele. Egyre csak bővül a kollekció, akárcsak az ismeretanyagom a nevekről, típusokról. Többnyire Magyarországon szerzem be őket. A porcelánbabákból általában egy sorozatot gyártanak le, aztán összetörik az öntőformát. Mindegyik darabot (az anyakönyvhöz hasonlóan) sorszámozzák, tanúsítvánnyal látják el. A fejük, karjuk és a lábuk készül kerámiából, testük vászonanyag. Ha valamelyik megsérül, a Budapesten működő Babaklinikához szoktam fordulni a „gyógyításért”. A tárlaton pár sérült babát, csecsemő jellegűeket, babakocsikat, egyéb kiegészítőket is megmutatunk – zárta a beszélgetést Giczi Júlia.