A mélyből feltörő termálvíz titokzatos sziklabarlangokat hozott létre

Budapest alatt mintegy százhetven barlang rejtőzik. A ma­gyar főváros a világon egye­dülálló ezzel a barlangkavalkáddal, ráadásul a föld alatti csodák keletkezése is különleges: évmilliókkal ezelőtt itt nem a leszivárgó, összefolyó csapadékvíz és a föld alatti folyók hozták létre a hatalmas üregeket, hanem a mélyből feltörő termálvíz formálta titokzatos, gyönyörű és félelmetes sziklabarlangokká a tektonikus mozgásoktól megrepedezett kőzetet. A felszínről érkező csapadékvizek pedig a cseppkőképződés révén fantasztikus „belsőépítészeti” tevékenységet végeztek a mélyben. 

A Budai-hegység egyik legismertebb, különleges, föld alatti titkokat rejtő helye a Pál-völgyi-barlang, amely nemcsak a leghosszabb az országban, hanem a cseppköveiről, valamint a magas, hasadékszerű folyosóiról, a nagy szintkülönbségekről és a hévizek által kioldott gömbszerű oldásformákról is nevezetes. A barlang 1919 óta kisebb megszakításokkal folyamatosan látogatható. Az 500 méteres túraútvonala meseszerű, évezredek óta megdermedt, elképesztően gyönyörű világba visz el. 

A másik látogatható és szintén nagyon népszerű barlang a Szemlő-hegyen nyílik. Felfedezése különösen kalandos volt: 1930-ban még a város peremén lévő területen építkezés zajlott, az alap kiásása közben a munkások találtak egy pici hasadékot. A telek tulajdonosa értesítette a barlangászokat, akik kitágították a nyílást, és leereszkedtek a mélybe, ám nagyon hamar kőfal állta útjukat. Egy nagyon szűk résen, mint a „tű fokán” csak egy fiatal és karcsú barlangásznő tudta átpréselni magát. Neki köszönhetően bejutottak a hatalmas barlangrendszerbe, aminek feltárása azóta is tart. 

Egészen másfajta élményt jelent a budai Vár alatt található Sziklakórház, amelyet a II. világháború alatt már a jégkorszak után létrejött mintegy tíz kilométer hosszú barlangrendszerben alakítottak ki. Kezdetben innen működtették a légoltalmi szirénarendszert, később a lakók számára bombabiztos segélyhelyet létesítettek a sziklák védelme alatt. A kórháznak három kórterme és korszerű műtője volt. A sürgősségi ellátást biztosító létesítmény a Szent János Kórház felügyelete alá tartozott, valójában két ízben látta el eredeti funkcióját. Budapest ostroma idején és az 1956-os forradalom alatt sokak életét mentették meg az itt dolgozó orvosok és önkéntes ápolók. A hidegháború idején a kórházat atombunkerré alakították, majd 2007-ben a felújított föld alatti labirintust a hazai és külföldi látogatók előtt múzeumként nyitották meg. 

Háborús időkben fontos szerepe volt a főváros X. kerületében, Kőbányán is a városrész alatt húzódó pincerendszernek. Az óvóhelyként használt folyosók a bombázások alatt a kőbányaiak ezreinek nyújtottak menedéket hónapokon át. Az ország legnagyobb összefüggő alagúthálózata a mészkőbányászatnak köszönhető, az innét származó építőanyagot a például a Parlament, a Halászbástya építésénél is felhasználták. 
A föld alatti labirintus területe 180 ezer négyzetméter, a főfolyosók szélesek és magasak, a háború alatt repülőgépmotor-összeszerelő üzem is működött itt, ma a legnépszerűbb filmforgatási helyszín, de tartottak már benne futó­versenyt is.