Vasalt utakon a Bakonyban – Rögzített fémkábelek segítségével mászhatnak a kezdők

Gyakorlott sziklamászó és az úgynevezett vasalt utakon túrákat vezet, másokat, akár egészen kezdőket bevezet a hegyek megjárásának ebbe a különleges módjába Kovács Mátyás. Ahhoz, hogy ez így alakult életében, nagyban hozzájárult, hogy Cseszneken született, a bakonyi völgyben húzódó faluban, amely már nem csak váráról nevezetes, sok ide érkezőt épp a via ferrata vonz. Már tizenéves korában kipróbálta a bátyájával a sziklamászást, párban kötelekkel biztosították egymást. Ennek az egyszerűbb változata az említett vasalt út, amelyen előzetesen felszerelt, tartósan rögzített fémkábelek segítik a haladást. Ilyet Cseszneken 2013-ban három szakaszon építettek ki. 

– A kilátás miatt a sziklamászás egy külön világ. Teljes kikapcsolódást jelent, ott kell lenni végig fejben, nem lehet másra figyelni, a gondokra gondolni. A fizikai teljesítmény és az általa ajándékba kapott sikerélmény ösztönöz minket arra, hogy újra meg újra feljussunk a magaslatokra. A "mintha a világ tetején lennék" érzés járhatja azt át, aki egy sziklaperemen megáll. Közben azt is beláthatja az ember, milyen kicsi a természet hatalmában. Ha fentről visszanéz, milyen nehéz részeken jutott fel odáig, felidézi, hogyan küzdötte fel magát, átértékelheti mindennapjait. A saját teljesítőképességünket tehetjük így próbára – mondta el Kovács Mátyás, és arról is beszélt, hogy a via ferrata olasz eredetű szó. 
Az 1500-as években ugyanis a Dolomitokban nehezebb hegyi utakon kiépítettek létraláncolatokat, amelyek az ételek eljuttatását segítették a magasabb helyeken lakóknak. Gyorsabban, biztonságosabban lehetett haladni azok révén. A világháborúban is jelentőséget kaptak áruszállításkor, manapság a turizmus egyik ágát jelentik. Azoknak is lehetőségük van szakszerű vezetéssel a vasalt utakon szirtekre feljutni, akik egyébként hivatásszerűen nem foglalkoznak ezzel. 
Erő, állóképesség azért kell hozzá, és az, hogy az ember a saját testsúlyával tudjon bánni. Aki gyakrabban túrázik terepen, annak ez jó alapot jelent hozzá. Akárcsak a kalandparkokban használatos biztosításban szerzett gyakorlat. Kovács Mátyás szerint könnyen szokott menni a mászás a jelentkezőknél, a technikájáról indulás előtt tőle felkészítést kapnak, megfelelő oktatást, s tudásukat aztán azonnal bevethetik, kipróbálhatják, hogyan lehet alkalmazni. Sok az egészen kezdő köztük, mert olyat láthat, amit egyébként nem. 
Szükség van védősisakra és az úgynevezett beülőre, a testre rögzített hevederre. Az azon lévő kantárok végén találhatók a karabinerek, amiket ráakasztanak a mászók a drótra. A főszabály, hogy a fémkábel egymástól másfél-két méterre levő rögzített pontjainál úgy kell a karabinereket áthelyezni a drótkötél következő részére, hogy az egyik mindig bekapcsolva legyen. Tehát minden pillanatban biztosítsa a mászót valamelyik kantár, akkor is, ha kezeivel, lábaival épp nem tudná magát megtartani. Az egyesével való átakasztás a nagyon fontos. S ezt mindig fix hármas ponton kell megtenni, azaz úgy, hogy a két láb és az egyik kéz biztosan megtámasztott. 
A könnyebb vasalt utakon sok kisebb, sziklába szögelt vaspatkó és szeg segíti a lépések megtételét, a továbbkapaszkodást. A nehezebbeken ebből helyeztek el kevesebbet. Kovács Mátyás mint túravezető mindig az épp vele tartók mintegy tíztagú csoportjával mászik. Közelről segít, ha szükséges, biztatást ad, tanácsokat ahhoz, a túrázó hova nyúljon, lépjen, hol kapaszkodjon meg, ha megakad. Neki ugyanis már maga a mászás nem jelent erőfeszítést, és jól ismeri a cseszneki sziklafalakat. 

A cseszneki Kőmosó-szurdokban 2015-ben még két vasalt utat építettek ki a sziklafalakon, így már összesen öt közül választhatnak a kellőképp bátrak. Száz-százhatvan méter hosszúságúak, a leginkább próbára tevő csak hetvenméteres. Fél óra, negyven perc alatt járhatók végig, a kinek-kinek megfelelő tempótól függően. A legtöbben azért érkeznek Csesznekre sziklát mászni Mátyás tapasztalatai alapján, mert kíváncsiak, képesek-e rá, élményt jelent számukra a vasalt út végigjárása és amit közben látnak. Sokszor csapatépítő tréningek keretében kisebb munkahelyi vagy egyéb közösségek tagjai vállalkoznak erre.
– Egyensúlyjáték a saját testünkkel: az egyensúly áthelyezése szükséges a különböző testhelyzetek közti átvezetések során. Kell az ügyesség, lábbal kell többet dolgozni. Meg tudunk birkózni a természet erőivel, feszegetni tudjuk a saját határainkat, komfortzónánkat tudjuk kitolni. Négyéves kortól ajánlott, és sose késő elkezdeni – fogalmazott a cseszneki fiatal, és rögtön hozzátette: minden izomcsoportot átmozgat a sziklamászás, jobban, mint egy ismétlődő mozgássor például egy konditeremben vagy csoportos edzésen. Koordinációfejlesztő hatású, a mentális egészség megőrzéséhez is hozzájárul, és ahogy említettük, teljesen kikapcsol a megszokott életünkből, rutinjainkból.