A tanítás fiatalon tartja az embert

2022.08.18. 11:30

Asztalos István ma is örömmel állna a katedrán, ha a jogszabályok lehetővé tennék

Nyugdíjba vonult a tanév végén Asztalos István, a Lovassy László Gimnázium magyartanára. A pedagógust pályája fordulópontjairól és emlékezetes pillanatairól is kérdeztük.

Marton Attila

Asztalos István fél életét a Lovassy László Gimnázium falai között töltötte

Fotós: Penovác Károly/Napló

– Hiszek abban, hogy mindenki a képességeinek megfelelő feladatra születik. Az én sorsom akkor dőlt el, amikor megtartottam az első órámat a szombathelyi gyakorlóiskolában, amelynek végén az osztály megtapsolta az órámat. Ettől kezdve nem is volt kérdéses, melyik pályát választom – idézte fel a gimnázium egyik tantermében a kezdeteket Asztalos István, aki két időszakban összesen 30 évet tanított a Lovassy gimnáziumban. Középiskolásként elsősorban színházi rendezőnek készült, azonban akkoriban csak posztgraduális képzésként lehetett elvégezni a szakot a Színház- és filmművészeti Főiskolán, ezért a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolába jelentkezett, magyar szakra. A főiskola befejezése után a veszprémi Botev általános iskolában kezdett tanítani 1980-ban, majd az igazgató javaslatára elvégezte az egyetemi szintű tanárképzést. A tanítási gyakorlatot a Lovassy gimnáziumban végezte Kapor Edit mentorálása mellett: ez olyan jól sikerült, hogy állást ajánlottak számára a patinás iskolában 1987-ben. – A kezdetektől a nyugdíjazásomig megtiszteltetésnek tartottam, hogy ebben az iskolában taníthatok. A Lovassy egyik titka, hogy okos, motivált diákok járnak a gimnáziumba, a másik, hogy a tantestület nagyon erős, jó szellemű csapatot alkot, amelyben sokféle tanáregyéniség elfér. Emellett nagyon erős a társadalmi háttér is: a volt diákok közül nagyon sokan futottak be szép pályát különböző szakterületen. Az intézmény szellemi alapját pedig az iskola háromszáz éves hagyománya adja – részletezte Asztalos István. 
Szívesen idézi fel a nyári biciklitúrákat az 1990-es évekből, amelyekre a legkedvesebb osztályaival indult: olyan helyszínekre, amelyek a „kirakat Magyarország” mögött vannak, például Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe. – A felmérések azt mutatják, hogy az érettségit követő tizedik évben már csak a tizedére emlékeznek annak, amit a középiskolában megtanultak. A biciklitúrákhoz hasonló élményeket viszont még három évtizeddel később is szívesen idézik fel a diákjaim az érettségi találkozókon – mondta büszkén. Asztalos István másik specialitása volt az iskolai műsorok kidolgozása: ez szintén olyan élményt jelenthetett a diákoknak, ami szerinte sokáig elkíséri őket. A klasszikus iskolai műsoroktól a színház irányába mozdultak el a nemzeti ünnepek alkalmából, például október 23-án egymást követő három évben ókori görög drámát, az Antigonét, az Elektrát és az Iphigeneiát adták elő.
Asztalos István két ciklusban, vagyis nyolc éven át dolgozott Veszprém alpolgármestereként az MSZP színeiben. A 2006-os önkormányzati választásokon a baloldal veszített, ő pedig visszatért a Lovassy gimnáziumba tanítani. A politizálással végleg felhagyott, úgy gondolja, amivel a közéletnek tartozott, azt abban a nyolc évben megtette. Azóta is figyeli az ország és a világ dolgait, de véleményének nyilvánosan nem ad hangot. – Amikor visszatértem a gimnáziumba, akkor értettem meg, hogy ez a gimnázium a tolerancia, a nagyvonalúság, az igényesség és a minőség szigete – fogalmazott. Bár a nyolc év hosszú idő, és akadtak is technológiai változások – például elterjedtek a mobiltelefonok –, de könnyen visszailleszkedett az iskolai közösségbe. Mint mondja, a gyerekek nem változtak meg, sőt, éppen ők adnak erőt a pedagógusoknak a nehéz pillanatokban. A pálya árnyékos oldalának a pedagógusfizetéseket tartja, ami végigkísérte a közel négy évtizedet. – Szegény lányt vettem feleségül, de szerelemből házasodtam – mondta erről képletesen. A tanári hivatás egyik kulcsa szerinte, hogy a középiskolások fiatalon tartják az embert, a munka pedig rendkívül változatos.
Az évtizedek alatt számos emlékezetes, pozitív élmény érte, ezek közül az egyik évfolyam tanulóival közösen írt musicalt emelte ki. – 1998-ban A híd címmel készítettünk musicalt a tanulókkal, a szövegét én írtam, a zenét a diákokkal közösen szereztük. A darabot ötször adtuk elő, és ezzel az előadással csöppentem bele abba a színházi közegbe, amihez mindig is vonzódtam – mesélte. Az előadás után tizenegy színdarabot írt, köztük Börtönmusicalt vagy a Gizella rockoperát. Ma már hatalmas szerencsének tartja, hogy az életútja úgy alakult, hogy a színház világába, ami középiskolás kora óta vonzotta, be tudott kapcsolódni. A színházi szálat a nyugdíjazása után újra felvenné, úgy gondolja, szellemileg ereje teljében van – felkérés nélkül azonban az íróasztalfióknak nem ír. A tanári pályától azonban nehezen szakad el, a jogszabályok szerint viszont, aki betöltötte a 65. életévét, nyugdíjba kell vonulnia a közoktatásban. Asztalos István szerint ez egy hibás szabályozás, ha tehette volna, még tanítana. Ha a közoktatásban nem, másutt még tervez tanítani. Egy pedagógus nyugdíjasként is pedagógus.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában