Itáliai mozaikok 3. rész

Október 12.

Gubbióban sétálgatva az utazó egy szempillantás alatt a középkorban találja magát, és századokon átívelő nyomokon lépdel a kövezeten. Szent Ferencén és Kláráén, Don Matteóén és Cecchini főtörzsén. Nekünk, magyaroknak még Szerb Antal is eszünkbe juthat, az Utas és holdvilág egyik fontos helyszíne ez a varázslatos városka. Gubbio lakóépületeit, a lesajnált és sötétnek nevezett középkor építészeti remekeit nézegetve az utazónak feltűnhet, hogy a házaknak gyakran van egy második kapujuk is a főbejárat mellett. A holtak kapuja (porta dei morti) az utca síkjánál valamivel feljebb helyezkedik el, egy szűk ajtó, ami, ha már esetleg nincs is meg, a befalazott körvonalak tisztán kivehetők. Ez a járat kizárólag a holtak koporsójának kiadására szolgált, létesítése alighanem az etruszk hagyományból ered. Mely szerint az elhunyt pontosan tudja, hogy miként került ki a házából, és ennek a tudásnak birtokában akár vissza is térhet. Ezért aztán, hogy ne hozza rájuk a frászt, a hátramaradottak az építkezések során külön erre a célra készített nyílászárót a szomorú esemény után gondosan lelakatolták, akik meg biztosra akartak menni, egyszerűen befalazták. Ami meg az utca szintje feletti magasságot illeti, annak pragmatikus oka van: így könnyebb volt egyből vállra venni a koporsót. Létezik persze egy ennél földhözragadtabb magyarázat is. Eszerint az állandó háborúskodások miatt (maga Francesco is egy ilyen csetepatéból tért haza, amikor egy csapásra megváltozott az élete, és az is igaz, hogy Gubbiót Assisihez, Trevihez és Montefalcóhoz hasonlóan a síkságra képzelték el eredetileg, csak aztán védelmi szempontokat figyelembe véve feltolták a hegyre) az építtetők egy második ajtót is terveztek a házhoz, és éppen hogy a nagyobbikat falazták be baj esetén, mert a kicsit könnyebb volt megvédeni a betolakodók ellen. Így vagy úgy, mindenesetre ennyi befalazott kaput még életemben nem láttam egy helyen. 
A holtak kapuinak szemlélése közben, a direkt megszűrt információk között sorra jöttek a halálhírek. Wittner Mária szabadságharcos, örökös hősnőm. Jean-Luc Godard filmrendező, akinek komoly szerepe volt abban, hogy gyógyíthatatlan cinéfil vált belőlem. Nelu, a széki banda bőgőse, felejthetetlen erdélyi éjszakáim fontos szereplője. Hazaérkezésünk után néhány nappal pedig ajtóstól rontott be a házba a döbbenetes hír, hogy életének hetvenedik esztendejében meghalt Molnár Sándor, a veszprémi Utas és holdvilág antikvárium lelke. Lám, megint az Utas. Ami nem csupán egy antikvárium volt, bár az is fontos, amelyik városban nincs, az nem enged meg magának valami nagyon fontosat, de egy markáns szellemi közeg is. Sanyi a legközelebbi barátaim egyike. Ha a megyeszékhelyen jártam, az első utam hozzá vezetett. Kávé, cigi, duma. Mindenről. Könyvek, irodalom, zene, az élet maga. Ő volt az ötödik Rolling Stone. És tényleg, Sanyi, hol fogok én ezentúl leparkolni, a szó összes létező értelmében? Pótolhatatlan veszteség, szokták ilyenkor mondani. De hát az is. Sándor nélkül minden más lesz, de a szellemiségét és az Utast meg kell tartanunk. Remélem, hogy lesz rá valóban méltó, és nem csak ideig-óráig működő megoldás. A minap egy este ott álltunk az Utas előtt a mécsesek, gyertyák fényében, sokan, akik még utazunk tovább. Aztán amikor már kevesen maradtunk, Fenyvesi Ottóval bementünk, hogy megnézzük, mit hallgatott utoljára a Sanyi az ikonikus lemezjátszóján. Naná, hogy Rolling Stonest, nem is tudom, mire számítottunk. Na jó, esetleg Miles Davis. Némi vacakolás után beindítottuk a szerkezetet. Az első szám a Satisfaction. I can get no. No, no, no. Hey, hey, hey. Csak ülünk Ottóval. Brigitta lefényképezi a jelenetet. Csak ülünk, aztán tétován, majd egyre határozottabban elindul kezünk, lábunk. Szia, Sanyi, befalaztunk a szívünkbe.

Október 13. 

Vissza Gubbióhoz. Mindenhol farkasok. Már ami az ábrázolásokat, cégéreket, elnevezéseket, emléktárgyakat illeti. Ez persze nem csoda itt térítette jobb belátásra Szent Ferenc azt a farkast, amelyik akkor már jó ideje tizedelte a nyájakat és rettegésben tartotta a városlakókat. Testvéremnek szólította és a lelkére beszélt. És a farkas hallgatott rá, akárcsak korábban a madarak. Íme, a fenevad megszelídítésének egy lehetséges módozata. Francesco, gyere vissza! Úgy képzelem, hogy közben Donovan dalai szólnának, őt Zeffirelli is bírta. És Sándor is. Egyszer kaptam tőle egy Donovan-lemezt. Fent felejtettem a buszon. Soha többé nem lett meg.

(Folytatjuk.)