A disznóólon találta meg a helikopter ajtaját

– A becsapódás során Bognár Ferenc főhadnagy, operátor életét vesztette, Kószó Imre százados, gépparancsnok és Ádász Zoltán (akkor) százados, fegyverzettechnikai mérnök súlyos sérüléseket szenvedett – elevenítette fel a négy évtizede történt tragédiát Balogh Ákos, az LHSN.HU csapatának helikopteres hagyományőrzője.

Elmondta, a helikopter a 113-as oldalszámú Mi-24D volt, mellyel a Duna 82 gyakorlat tervének megfelelően géppárban, nem irányítható rakéták indításának imitálását hajtották végre Újdörögd térségében, amikor a vezérgép intenzív manővere miatt a kísérő 113-as a kettős katasztrófát elkerülendő kitérő manőverekre kényszerült, és ennek következtében fának, majd földnek ütközött.

A gép deszanttérajtaját egy szentkirályszabadjai disznóólon találták meg nemrégiben a hagyományőrzők és gyűjtötték be, így mára az egykori MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezredre emlékező magángyűjteményben őrzi a baleset emlékét.

– A második világháborút követően a megsemmisült katonai harcjárművek, lezuhant repülőgépek és katonai felszerelések darabjai jellemzően a civil életben kaptak új funkciókat. Például a repülőgéproncsokból van ahol fatárolókat építettek, a rohamsisakokból szűrő és merőkanál készült, így ismert az újrahasznosítás jelensége, az viszont meglepő és egyedi, hogy a ’80-as évek egyik repülőeseményének darabját – miután az akkori szocialista rendszerben kényesen ügyeltek az ilyesfajta balesetek nyomainak eltüntetésére – évtizedekkel később egy sufni ablakaként leljük fel – emelte ki a hagyományőrző.

Ádász Zoltán nyugállományú alezredes a balesetet felelevenítve elmondta, a helikopter egyik fedélzeti műszere alapján megállapítható volt, hogy 275 kilométer per órás sebességgel csapódtak a földbe.

– Én és a pilóta, Kószó Imre százados azért élhettük túl, mert a becsapódás erejétől kiszakadt a pilótaülés, és így – miután én szorosan a pilóta mögött ültem a deszanttérben – mindketten kirepültünk, a pilótafülke plexijét kitörve. A gép roncsait a szentkirályszabadjai repülőtérre gyűjtötték be, valószínűleg innen vitte haza az egyik repülőműszaki katona – utalt az előkerült gépalkatrészre.

A „lelet” viszont több szempontból is érdekes tények és emlékek mementója. Egyrészt a baleset a tragédián túl rávilágított a pilóták felszerelésének hiányosságára – mutatott rá Balogh Ákos. 

– Bognár Ferenc főhadnagy, fegyverzeti operátor azért halt meg, mert egy egyszerű, persze rendszeresített bőr fejvédőt használt, amely nem védte meg a becsapódáskor. Ezt követően rendszeresítették a harcihelikopter-hajózóknak a bőr fejvédőre illeszthető Zs-3 típusú kemény sisakhéjat.

Másrészt az előkerült deszanttérajtó olyan jelentőséggel is bír, hogy azon a Mi-24-esek még eredeti, a hazánkba érkezésüket követően használt gyári orosz álcázó festése is fennmaradt, ami lehetővé teszi az eredeti festés hiteles, színhelyes rekonstruálását múzeumi helikoptereken vagy makettezők számára, miután ilyen színminta elérhető formában nem ismert. Ugyanis csupán néhány, nem színhelyes archív fotó lelhető fel, ezekből pedig eddig csak találgatni lehetett a színekre. Olyannyira kevés egyébként a képi anyag a hazai harci helikopteres repülés kezdetéről, hogy a balesetet szenvedett 113-as oldalszámú Mi-24D harci helikoperről például egyetlen fotó sem készült még ép állapotában.

Éppen ezért készített 1997-ben a helikopterezred egyik katonája, Gyurcsán Zoltán egy nagyméretű ceruzarajzot a gépről, amely szintén Balogh Ákos gyűjteményébe került, akárcsak a gép eredeti oxigénpalackjai, amelyek a baleset idején nem voltak a gépen, hiszen a végrehajtott lövészeti feladat során a pilótáknak erre nem volt szükségük.