2023.01.28. 16:00
Asztalközösséget alkotnak az etetők madarai
Még a legkisebb belvárosi etetőre is legalább három-négy faj jár rendszeresen, a nagyobb, parkosabb helyeken lévőkön pedig akár tucatnyinál is több faj fordulhat meg nap mint nap. Ezek egymástól eltérő módon védekeznek a ragadozók ellen, és táplálkozásuk is más. Az igazán hatékony etető működtetéséhez kell némi ismeret.
A különböző fajok egymástól eltérő módon védekeznek a ragadozók ellen, és táplálkozásuk is más, ezek ismerete hasznos lehet az etető kialakításában és működtetésében Fotó: Szijártó János
Erre hívja fel a figyelmet honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), alapvetésként rögzítve, hogy a jó etető ismérve a változatosan felkínált, sokféle eleség, amit több faj is látogat. Ezek táplálkozás közben asztalközösséget alkotnak és ezáltal akaratlanul is segítik egymást.
A legjelentősebb eleségcsoportot a napraforgó és az apró magvak keveréke alkotja, amit többféleképpen fogyasztanak a madarak. A veréb, a meggyvágó, a zöldike, a pinty hántolja, a cinege, a csuszka, a harkály pedig kopácsolva feltöri. A napraforgót a balkáni gerle, a fekete rigó, az apró szemű magokat a cinege, a vörösbegy, az ökörszem, az erdei szürkebegy, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike és házi rozsdafarkú egészben lenyeli.
A hántoláshoz a veréb-, a pinty- és a sármányfélék erős, kúpos, erre a célra specializálódott csőrére van szükség. Ezeknél a fajoknál tipikusnak mondható, hogy csapatosan betelepednek az etető közepébe és ott már-már ipari hatékonysággal táplálkoznak, miközben csőrükből a maghéj mellett apró magbéldarabkák is kihullanak. Éppen az teszi alapvető fontosságúvá az etetők „beülős” magevő csapatait (így a verebeket is), hogy ezek a könnyedén felcsipegethető élelemforgácsok nélkülözhetetlenek a maghántolásra, magtörésre alkalmatlan csőrű, kistestű rovarevő fajok számára.
A cinegék és harkályok rovarfogó csőre maghántolásra nem alkalmas, arra viszont tökéletesen megfelel, hogy az ujjaikkal egy ághoz szorított napraforgómag héját kopácsolva feltörjék. Eközben ismét csak rengeteg magbéldarab hullik le, és ezáltal újabb táplálékbázis képződik a talajról szedegető fajok számára. Az utóbbi években egyre gyakrabban áttelelő kistestű rovarevők közül az etetőkön leggyakrabban megjelenő barátposzáták számára az alma jelenti az egyik legfontosabb téli táplálékot, egy-egy madár naponta akár egy fél gyümölcsöt is elfogyaszthat. Ennek húsához azonban csak akkor tudnak hozzáférni, ha előtte egy nagyobb madár, például egy feketerigó megbontja a szívós héjat.
Ezt a szerepet persze mi is betölthetjük, ha az ágra szúrt alma oldalából vékony szeletet levágva, a gyümölcshúshoz hozzáférést biztosító „ablakot” nyitunk.
