Informatika és színészet – Huszonhét évesen valóra váltotta merész gyerekkori terveit

– Hat-hét évesen azt mondtam: az informatika és a színészet érdekel. Az első lépést az jelentette az ezek felé vezető úton, hogy egy régi számítógépes játék odaragasztott a képernyő elé. A játékkészítés felé úgy közeledtem, hogy a fejlesztők körében igyekeztem mozogni, így sok minden rám ragadt e témában. Konferenciákra jártam, az egyiken sorsoláson megnyertem egy háromdimenziós számítógépes grafikai kurzust. Ilyen benyomások alapján jöttem rá már középiskolásként, hogy az önképzés többet érhet az iskolai oktatásnál, ugyanis, ha azzal foglalkozom, ami érdekel, akkor könnyen fog az agyam, és a megélhetésem biztosítását szintén így szerettem volna elérni – mondta el Mürkl Márió. 

Mosogatásból pénz

Kilenc éve költözött Angliába, igazából ott tanulta meg az angol nyelvet. Félrerakta, amit mosogatással, konyhai kisegítőként keresett. Tudta, hosszú távon nem ezzel akar foglalkozni, a pénz arra kellett, hogy legyen választási lehetősége. Magának teremtett esélyt a továbblépésre. Egy szerverpark álláspályázatára jelentkezett. Számítástechnikai mérnököt kerestek, neki pedig megvolt a kellő tudása, csak nem volt róla papírja. A cégnél elmondta, mihez ért, felvették. A programnyelvek folyamatosan változnak, ezért ebben a szakmában a gyakorlat sokat számít. Márió először mégis alig hitte el, hogy fizetnek neki azért, amit annyira szeret. Még több információtechnológiai tapasztalatot szerzett a szerelés, a konfigurálás, a programozás területén. Sokszor éjszaka ügyelt, délelőtt szabadidejében elkezdett azzal próbálkozni, hogyan tud összerakni maga egy játékprogramot. Hónapokig napi négy-öt órát töltött ezzel, lemodellezte azt a házat, amiben akkor lakott, még jobb bútorokkal berendezve, és figurákat mozgatott benne. Majd pályarészeket épített különböző feladatokkal, különböző helyszíneket, barlangot, roncsautótelepet megjelenítve. Készítés közben tanulta meg a részleteket, a karakterek, a hang, az animáció kialakítását, ötletei megvalósítását.

Szórakozásból munka

Igazából szórakoztatta ez, de arra is gondolt, hogy később jó portfóliónak bizonyulthatnak játékai, ha máshol helyezkedne el. Ám a helyzete még kedvezőbben alakult: már három digitális játéka elérhető, készül a negyedik, magyar szinkronnal. Az alapján van belőlük bevétele, hányan töltik le azokat. Már felkapottak, hazánkban is kedveltek, gyorsan elterjedtek, számára pedig jó érzés, hogy sokakat érdekel egy magyar fejlesztés. Az egyik számítógépes játékának elnevezése azt jelenti, hogy utolsó leheletig, zombik támadnak benne egy zirci együttes metálszámaira. A Cyberbornt lövöldözősnek neveznénk, ahol több számítógép van egy lakásban, ott hárman együtt játszhatnak vele. A Hyde puzzle-dobozokat rejt modern köntösben, egyfajta Indiana Jones-alaknak kell kijutnia egy sírkamrából – ez egy rövidebb játék, mintegy másfél órás a megfejtése. S ami még több fiatalt érdekelhet, még ezeknél is jobban, az az, hogy Márió a neten videókban magyarul mesél arról, egy-egy játéka hogyan készült. Ugyanis kevés ilyen tartalom van az interneten.

Mellékállása: producer

Nagy-Britanniában még nem tud megélni csak ezekből a játékokból, ezért vállalkozóként filmkészítésekben vesz részt. S itt vissza is kanyarodunk másik gyerekkori tervéhez. A Vénusz című rövidfilmben amatőr színészként szerepelt, egy kétórás tévéfilmes alkotás producere. Utóbbi címe: Fiú az utcából. Bántalmazott gyermekként felnövő fiatalról, rossz haverokról, züllésről szól, és az ilyen indíttatás lehetséges kimeneteleiről, fekete-fehér, így adja vissza a komorságot. Márió feladata az ügyfelek szerzése, a forgalmazás, és a forgatásokon ott lehetett. Belekacsintott abba, ami érdekli. S már egy következő filmen jár az esze. 

– Ahogy telik az idő, egyre inkább érzem, hogy az úgynevezett megmondóemberek véleményére nem érdemes adni. Sokszor hallottam, hogy neked úgyse sikerül, ezt nem lehet megtanulni, nem fog menni, nehezek a körülmények, és hasonlókat. Lehet, épp ez vezérelt, hogy mégis előre haladjak. Az a fontos, hogy ha valamiben hiszek, akkor ne lehessen attól eltéríteni – szögezte le. 

Keserűségből hajtóerő

A tehetséget nem lehet megszakítani abban, amiben jó – szokták mondani. Márió azt tapasztalta, hogy ha szeret valamit, akkor az önképzés hihetetlen erővel működik, azaz a kulcs az érdeklődés. Eleinte a keserűség is hajtotta, a fájdalom befolyásolta, ami annak nyomán született benne, amit mondtak neki, amit hallott a pesszimistáktól. Ezt sikerült előnyére átfordítania, így épp arra motiválta, ne fogadja el azt, hogy valamit nem lehet. Neki így sikerült az, amire sokan vágynak, és közben magát jobban megismerte. Ma már kellő önigazolást szerzett a téren, hogy érdemes magában bíznia. Ha csak szeretetet kapott volna mindig mindenkitől – úgy véli –, nem biztos, hogy kitartóan kereste volna az új lehetőségeket. Arra gondolt: csak azért is. Hiszen egy életünk van, akkor már töltsük azzal, amit szeretünk – szerinte ez a boldogság titka. 

Mindig találhatunk olyasmit, ami érdekel minket, és mindig tudunk tanulni – állítja. Amit keres, azt részben abba fekteti, hogy még fejlessze magát, és élvezi munkáját, ezért kevés időt tölt olyasmivel, amit mi kikapcsolódásnak neveznénk. Szokott kirándulni, biciklizni, de már azt szórakozásnak érzi, hogy újabb tervein gondolkodhat.