Nézegesse, mivel rendezték be régen az iskolaigazgatói irodát! (videó)

A retrókiállításon volt módjuk rá a zirci III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában, amelyben a hatvanéves jubileum alkalmából állítottak össze egy hajdani igazgatói irodát. Nem az enter gomb szolgált a sorváltásra, hanem egy hosszú kar, és a régi írógép jóval vaskosabb darab, mint a mai számítógép-billentyűzetek. Ez az első, ami szembeötlött a retrótárlaton, de egyesével megnéztük a -többi darabját is, az intézmény pincéjéből, szekrénypolcainak mélyéről összeszedett és a dolgozók által kölcsönzött tárgyakat, ruhákat, könyveket, szemléltetőeszközöket, egyebeket, mert jó nosztalgiázni. Ugyanakkor a mai diákoknak ezeknek a dolgoknak a látványa újdonságot jelentett, rácsodálkoztak a szüleiknek ismerős holmikra, ezért is jó, hogy többségük még működőképes. Például a fém asztali lámpa, amely jellegzetes alakjával emlékeket idéz, és egy ilyen darab manapság újra divatos, kapós.

A kiállított írógépről megtudtuk, hogy a legelső ilyen eszköz volt a suli gazdasági irodájában, a bekeretezett címer pedig az első igazgató irodájában lógott a falon. A piros bársony a háttérben a diákok versenyeken szerzett díjainak vitrinjéből került elő. A biológia-szertárból a kitömött madár, a földrajzszertárból a tűzhányó belsejét ábrázoló alkotás és a földgömb. Ilyet forgattunk, amikor még nem a neten kerestünk rá bolygónk különböző helyeire. A kék iskolaköpenyek közül az egyik a tipikus nejlonmodelleket képviseli, amelyek nem voltak túl praktikusak, de csak azokat lehetett kapni, és a III. Bélában is csak a protekciósoknak varrattak külön vászonból. A fogasról pedig tekintetünk a kazettás magnóra terelődött. Korai széria példánya, még csak nem is olyan, amit a nyolcvanas években a fiatalok a vállukon vittek az utcán diszkózenét hallgatva, hanem egy korábbi változat. A szekrény üveglapos, kinyitottuk az ajtaját, polcain találtunk fizikakönyvet, amelynek tananyaga ma is rémisztő, és töltőtollpatront, amelyről első osztályos korunk nehézkes betűformálása jutott eszünkbe. Az íróasztalra szintén üveglapot tettek, az volt ugyanis egy időben az elterjedt szokás, hogy az alá rakták a képeket, az okleveleket, a kártyanaptárokat. Mellette a szék és a szemeteskosár, egyik sem mai darab, de mindegyik funkcionál. 

Szinte magától jött az ötlet a jubiláló iskolában, hogy az ünnepségre összeállítsák a retrókiállítást. A szervezés nagy részét Földváriné Lajtafalvi Kata művészeti intézményvezető-helyettes vállalta, és az egyik diák, Bittmann Zoltán, aki maga is gyűjtő, és történésznek készül. Balázsné Györek Zsuzsanna igazgató elmondta, hogy jó alapot adott hozzá a negyvenedik évfordulóra összeállított hasonló tárlat, azaz Fülöpné Hebling Erzsébet munkája. Ő tanulója, majd tanára volt az iskolának, és sokan hozzá hasonlóképp kötődnek az intézményhez, így a régi dolgozók, a mostaniak is kölcsönöztek tárgyakat, kitűzőket, egyensapkát, amelyet formája miatt ködvágónak neveztek. Az igazgató például a szülei Zircre költözéskor, 75-ben vett szőnyeget hozta be az íróasztal alá.

– A kölcsönkapott tárgyakat hamarosan visszajuttatjuk tulajdonosuknak, a többit tovább őrizzük az iskolában. Nem szándékozzuk kiselejtezni ezeket. Nem szórtunk ki számos olyasmit, ami itt van a kezdetektől, 1969-től, attól az évtől, amikor az épület elkészült. Most már pláne vigyázunk rájuk, szép emlékek, és tanulhatnak a fiatalok azáltal is, hogy látják ezeket. Egyrészt sokáig használhatók voltak, másrészt a múlt értékei – indokolta tervüket az igazgató és hozzátette: kincseknek tartják ezeket a ,,relikviákat", és bizony manapság a régiség-kereskedelemben jó áruk van.