Kaáli Nagy Dezső életműve

A balatoni kikötők tervezése ugyanis, a tó sajátos adottságai miatt, több évtizedig zajlott. A munkálatokat Kaáli Nagy Dezső vízügyi mérnök, miniszteri tanácsos vezette. Kaáli Nagy neve sok helyütt előkerül a balatoni szakirodalomban, de valódi tevékenységét talán nem annyira vesszük számba. Pedig egyfajta szürke eminenciásként tevékenykedve hatalmas munkát végzett a nagy tónál. Az erdélyi nemesi családból származó, műegyetemi mérnöki diplomával rendelkező Kaálit 1912-ben bízták meg a Balatoni Kikötők Felügyelőségének vezetésével. Az elkövetkezendő negyed században sorra készültek a korszerű balatoni kikötők és partfalak. Kaáli Nagy alapvetése az volt, hogy a balatoni kikötők tervezése problematikusabb, mint a tengeri kikötőké, mert a hullámzás mellett a téli faggyal is számolni kell. Hosszú tervezés, gondolkodás, előtanulmányok után a balatoni vízmagasság változásai, a szél, a hullámzás és a jégviszonyok összhatása eredményeként speciális kikötőket tervezett, melyet K. N. D. jelű partvédműnek nevezett el a szakma. A technika lényege: minden, ami a víz alatt található, beton és kő, a víz feletti részek pedig cserélhető fa alapanyagúak. A két partszakasz különböző adottságainak megfelelően alakították ki a mólókat is: az északi részeken tóba nyúló, a déli szakaszokon medencés jellegű kikötőket építettek.

Kaáli Nagy elszánt tevékenysége eredményeként jöhetett létre az alsóörsi, boglári, balatonföldvári, kenesei, lellei, siófoki, tihanyi, fonyódi, szemesi korszerű kikötő. Szakértelmével nemzetközi hírnevet is szerzett: a Der Bauingenieur berlini és Dobku Gakkai japán szaklap több oldalon, képek kíséretében ismertette építési rendszerét. Kaáli Nagy Dezsőt a korabeli sajtóorgánumok a „kikötőépítés főmestere” állandó jelzővel látták el, kevés helyen említik, hogy az arácsi strandfürdő épületét is megtervezte 1925-ben, valamint – hiába vonult nyugdíjba – 1935-ben tervei alapján építették át a Sió-csatornát is. Mindezek mellett egy nagyon szép gesztus fűződik nevéhez: Kaáli tervezte és avatta fel nagy elődje, a tó első kormánybiztosa, Kvassay Jenő emlékművét Balatonföldváron. 

Az állami balatoni kikötőépítés atyja a Balatonhoz vonult vissza nyugdíjas éveiben. Siófok újhelyi részén – a mai Vitorlás utcában – vásárolt emeletes villát magának. Szívén viselte az akkoriban éledező balatonújhelyi villaparcellázás módját és menetét, ő maga dolgozta ki ennek tervezetét. 1940. március 22-én hunyt el Siófokon. Még életében Tihany díszpolgára lett. Siófokon utcát neveztek el róla, Balatonbogláron pedig kikötő őrzi nevét, sírja a siófoki temetőben található. A nekrológok ekképpen emlékeztek róla: „Rajongó szeretettel imádta a Magyar Tengert, és bár erdélyi származású volt, legszívesebben időzött a Balaton közelében, amelynek partvédelme, fürdőkultúrája és kikötő berendezkedése sokat köszönhet az ő lankadatlan tevékenységének.”

Amikor a balatoni mólón állva a tavi naplementében elúszó vitorlást szemléljük, jusson eszünkbe e kiváló vízügyi mérnök áldozatos tevékenysége, kinek nemcsak szakértelme, hanem Balaton-szeretete is példaértékű lehet.

Kovács Emőke