Adventi üzenet: Az örök embert idézték meg

Az adventi ünnepségen Román Iván zeneművész, a templom kántora énekkel, hegedűvel, orgonajátékkal tette teljessé a meghitt várakozást.

Adventi várakozás zenével

– Talán még soha nem vártam ennyire reménykedve, hogy megszülessen Jézus, a szeretet hírnöke. Nagyon várom – ha csak néhány napra is –, hogy elüljön bennem is az a szorongató félelem, amely a XXI. század harmadik évtizedében több milliárd ember szívébe, lelkébe beleéghetett. Talán még soha nem féltünk ennyire mindentől, mondhatnám azt is, hogy mindenkitől, mint most. Félünk az álarcot viselő embertől, az árulástól, járványoktól, betegségektől, békétlenségtől, háborútól, az öregedéstől, a haláltól. De leginkább élni félünk. A Könyvek könyvében, a Bibliában háromszázhatvanötször fordul elő a „Ne féljetek!” biztató üzenet. Az év minden napjára jut belőle egy. Éljünk vele! Ne féljünk! Szeressünk! – hangsúlyozta az esten N. Horváth Erzsébet.

Az író Szeretni kell! című, adventi zenés-irodalmi műsorának középpontjában a szeretet állt. Román Iván hegedűművész, a sümegi ferences templom kántora ihletett előadásában csodálatosan szólalt meg az Ave Maria és a Csendes éj. Hosszú Norbert átéléssel szavalta saját versét. N. Horváth Erzsébet mélyen szántó gondolataival, prózai írásaival és a verseivel tette még szebbé a délutánt.

Az örök embert idézték meg

A fellépők az ezerarcú zene, az ének, a versek és a prózai szövegek segítségével az örök embert idézték meg. Azt, akit „Ilyenkor decemberben” a szeretet parancsa azért int csendre, elmélyülésre, hogy még közelebb kerüljön hozzá egy másik ember, hogy még jobban megértsék egymást. Szeressék egymást.
– Csodaként éltem meg, hogy az adventi készülődés idején a sümegi ferences templomban adhattuk elő a műsorunkat – tette hozzá lapunknak N. Horváth Erzsébet. – Harminc évvel ezelőtt, 1994 karácsonyán Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész megajándékozott az ünnepi alkalomra készült naptárral. Benne a dedikálás: „Szent Ferenc követőinek, szeretettel Udvardi Erzsébet.” Ezzel a csodálatos, képes ferences naptárral a kezemben adtam hálát a Teremtőnek, hogy idevezérelt engem a templomba. Köszönöm, hogy ott lehettem akkor, amikor Tömördi Sándor Viktor atya megszentelte, megáldotta a gyönyörű betlehemet. Hálás szívvel mondok köszönetet neki azért is, hogy otthont adott az ünnepi műsorunknak és szeretetvendégségbe hívott bennünket. Köszönet Goldschmied Andreának és Pető-Koós Ritának a szervezésért. Az adventi várakozás sokaknál nemcsak az elcsendesülés, de a kérdésfeltételek ideje is.

A legmesszebbről indulók még ma is fikciónak tartják Jézus születését, pedig Jézus valóban élt, valóságos történelmi személyiség volt. „Láttuk az Ő csillagát” – mondták a napkeleti bölcsek. Valóban láthattak az égen olyan jelenséget, amilyent addig nem? Igen. Láthattak, láttak. A Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt azon a varázslatos, betlehemi éjszakán. Úgy voltak egymás takarásában, hogy felerősítették egymás fényét – hangsúlyozta N. Horváth Erzsébet.

– A karácsonyi készülődés idején önmagunknak is teszünk fel kérdéseket. Mi az élet értelme? Mi az ember? Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Ezek a kérdések mélységesen emberiek. Minden kor minden embere – a maga módján, lehetőségei, tudása birtokában – meg tudja adni ezekre a kérdésekre a választ. Bár a válaszok eltérnek egymástól, de egy biztos: minden kérdés eredője és végcélja az ember és a szeretet. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy miből „tevődik össze” az ember. Arra a következtetésre jutottam én is, mint sokan mások, hogy testből, szellemből és lélekből „gyúrt össze” bennünket a Teremtő. A fizikai adottságunk látható és egyedi. Szellemi képességünk motorja, számítógépe az agyunk, a szürkeállományunk. De mi a helyzet a lélekkel? Nem látható, kézzel nem fogható. A csodálatos, szinte rokontalan, messzi tájakon ringatott édes anyanyelvünk, a magyar nyelv erre a kérdésre is megadja a választ. A lélek szavunk eredetét Czuczor Gergely, a XIX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője, nyelvtudósa is kutatta. A szó gyöke a leh’. Ebből származik a lehel szavunk. Innen már csak egy lépés a lélegzik. Mondhatjuk úgy is, hogy a lélek belső hullámzás. Honnan jön? A szívből.

– A bizonyosság erejével hatottak rám Mérő László matematikusnak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos mondatai. A vele készített interjúban mondta, hogy a tudomány, a mesterséges intelligencia sok mindent meg tud oldani, de egyre még ma sem tudják a választ: mitől ver a szív. A bizonyossághoz néhány mindenki által ismert idézet: „Hallgassunk a szívünkre!” „Jól csak a szívével lát az ember.” „Éljük szívvel az életünket!” „Ne legyünk szívtelenek!” Igen. A szívünk, a lelkünk vezet bennünket. Ennek a szívnek, léleknek a legszentebb parancsára, a legmélyebb szükségletére annak a betlehemi éjszakának a fénye világított rá először, amikor megszületett Jézus, az Isten gyermeke – tette hozzá a ferences templomban N. Horváth Erzsébet.

– Ha valakit szeretünk, azt a „zsigereinkben érezzük”. Az agyunk hiába akarja kizárni a gondolatot, a szívünk, a lelkünk nem hagyja azt. Csak a szeretet képességével válik élhetővé az élet. Nyolcmilliárd különböző, egyedi csoda vagyunk itt a Földön. Mi tart össze bennünket? De feltehetem úgy is a kérdést, mit kell tennünk azért, hogy ne dideregjünk magányosan? Szeretnünk kell! De a szeretetet önszeretettel kell kezdenünk. Az önszeretet tesz képessé bennünket arra, hogy másokat is megszeressünk. Ahogy a Könyvek könyve, a Biblia írja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Néhány nap múlva, december 24-én ünnepeljük a szeretet gyermekének, a Megváltónak, a Fényhozónak a 2024. születésnapját. A kisgyermeket váró, szülni készülő Szűz Mária és József nem kapott szállást Betlehemben. Isten fiának az istállóban, a jászolban kellett megszületnie. Azóta évezredek, évszázadok teltek el. Változott a világ? Kapna szállást a jelen emberétől a Szent Család? Csak reménykedem, hogy igen. Mit hoz a jövő? Mondhatnám azt is, hogy csak rajtunk áll. Ez igaz is, meg nem is. De tegyünk kísérletet: menjünk ki az utcára, 

• köszönjünk mindenkinek. 
• Mosolyogjunk. 
• Formáljunk szívecskét a kezünkkel. 
• Hívjuk fel telefonon azt, akivel már régen beszéltünk. 
• Béküljünk ki a haragosunkkal! 
• Higgyünk és reméljünk! 
• És feltétel nélkül szeressünk – mondta búcsúzóul N. Horváth Erzsébet.