Tényleg ciki egyedül moziba menni? – Spoiler: nem, sőt, nagyon jó!

Először is: a moziélmény maga nem kifejezetten társas interakcióra épül. A filmnézés közben nem beszélgetünk, nem is illik kommentálni az eseményeket. A figyelmünk a vászonra irányul, nem a mellettünk ülő személyre. Akkor miért ne lenne teljesen természetes egyedül beülni egy vetítésre? Sokan azért idegenkednek ettől, mert félnek attól, hogy mások mit gondolnak róluk. “Biztos azt hiszik, hogy nincs barátom”, “Mit szólnak majd, hogy egyedül ülök itt?” – ilyen gondolatok kavaroghatnak bennünk. De a valóság az, hogy a legtöbb embert egyáltalán nem érdekli, ki ül egyedül a moziteremben. Mindenki a saját programjára koncentrál, és senki sem jegyzeteli, hogy hányan jöttek társasággal és hányan nem. 

A moziteremben senkit sem érdekel, hogy egedül vagy társaságban érkezel

Az egyedül mozizás egyik legnagyobb előnye a teljes szabadság. Nem kell kompromisszumokat kötni a filmválasztásban. Ha egy művészfilmet néznél meg, amit a barátaid unalmasnak tartanak, vagy egy vígjátékra ülnél be, amit a párod nem értékelne, egyedül bátran követheted a saját ízlésedet. A program időpontját is szabadon választhatod: nincs egyeztetés, nincs várakozás, csak te és a film. Egy másik fontos előnye, hogy sokkal mélyebb élményt tud adni. Nem kell mások reakcióira figyelned, nem kell közben csendben magyarázkodnod vagy visszafogni a saját érzelmeidet. Teljesen átadhatod magad a történetnek. Egy jó film után pedig nincs is jobb, mint hagyni, hogy a gondolatok csendben leülepedjenek – akár egyedül hazafelé sétálva, akár egy kávézóban ülve, saját ritmusban emészteni az élményt. Érdemes belegondolni abba is, hogy más szóló programok – például könyvtárba járás, galérialátogatás, kávézás – teljesen elfogadottak. 

Akkor miért pont a mozizásnál tartanánk furcsának az egyedüllétet? 

Az önálló programozás nem a magány jele, hanem az önállóságé, az önszereteté és az önismereté. Az első egyedüli mozizás persze lehet kicsit szokatlan. De ahogy megtapasztaljuk az élményt, könnyen kiderül, hogy egyáltalán nem ciki, sőt: igazi szabadságélmény. Egy délután, ami csak a miénk, egy világ, ahová senki mást nem kell beengednünk. És ki tudja? Lehet, hogy egy nap épp egy ilyen szóló mozizás során találkozunk valakivel, aki ugyanígy élvezi a saját társaságát. De addig is: bátran üljünk be egyedül is. Egy jó film és egy adag popcorn csak ránk vár.