2018.03.18. 14:30
Csopaktól Afrikáig: krokodilokat simogattak, gyönyörködhettek a gambiai vízilovakban
Élénk érdeklődés közepette tartottak vetítéssel egybekötött élménybeszámolót a kultúrházban a Csopak Team tagjai, Konrád Róbert és Szatmári Zoltán, akik részt vettek a Budapest– Bamako ralin, egy 35 éves Suzuki Samurai autóval.
Gambiában egy krokodilfarmon is jártak, ahol az állatok közt sétálgattak, Szatmári Zoltán éppen az egyiket simogatja
Összesen 7 ezer kilométert tettek meg
– A Dakar egyetlen szellemi örököse kétévente tér vissza Afrikába. A rali minden év januárjában indul Budapestről, és két héttel később Gambiában ér véget. Mi január 12-én Budapestről indultunk. Másnap reggel értünk Genovába, ekkor mintegy 1100 kilométer utat tettünk meg. Délután kompra szálltunk, két nap „hajókázás” után kikötöttünk Tangerben, amely Marokkó egyik legfrekventáltabb kikötővárosa. Négy óra volt a vám, majd éjjel végre nekiindultunk meghódítani Afrikát – kezdi a beszámolót Szatmári Zoltán.
A 35 éves Suzuki Samuraijal összesen 7 ezer kilométert tettek meg, ebből 6 ezer kilométert Afrikában vezettek. Az utak nagyon változatosak voltak, meglepetésükre volt egy minimális autópálya is, igaz, nem ez volt a jellemző a túrára. Rengeteg föld-, köves és homokos út volt, amely olykor megnehezítette a dolgukat. – A „rekordidőnk” az a 48 kilométer távolság volt, amelyet hét óra alatt tettünk meg. Felváltva vezettünk, eleinte 200 kilométerenként váltottuk egymást, majd az idő előrehaladtával egyre sűrűbben. Két éjszakát töltöttünk a kocsiban, utána sátraztunk, helyieknél és különböző kisebb komfortfokozatú szállásokon aludtunk – folytatja tovább Konrád Róbert.
Az önkormányzat által adott szuveníreket, egyéb támogatóiktól kapott ruhákat, levesporokat, konzerveket, játékokat Szenegál egyik kis falujában adták oda. Itt hihetetlen nagy a szegénység, áram és víz sincs, de az emberek nagyon örültek a kapott ajándékoknak. Amikor Mauritániában voltak, az ottani katonák – míg ők aludtak – lecsapolták a benzinjüket, még szerencse, hogy volt náluk egy kannával, így tovább tudták folytatni az útjukat. A benzin amúgy ott nagy érték, mert a többség gázolajat használ.
Megtekintettek egy krokodilfarmot, ahol a veszélyes állatok között sétálhattak szabadon
Január 28-án, kissé fáradtan – mind fizikálisan, mint szellemileg – Gambia fővárosába érkeztek, Banjulba. Az országról tudni kell, hogy nagyon korrupt és szegény, amikor meglátták őket az ottani emberek, örültek nekik, mert azt hitték, hogy sok pénzük van. Az 55 lóerős, kissé „lerongyolt” állapotú autójukat sikerült értékesítenünk egy ottani kereskedőnek. Ezután négy napot töltöttek még az országban. Megtekintettek egy krokodilfarmot, ahol a veszélyes állatok között sétálhattak szabadon, és simogathatták őket.
A Gambia folyóban hódolhattak szeretett sportáguknak, a horgászatnak, ahol békahalat fogtak, amely hihetetlen ronda volt, ráadásul nem ehető, így rögtön visszadobták a vízbe, viszont gyönyörködhettek a vízilovakban. Ellátogattak egy piacra is, idegenvezető segítségével. Ott minden volt, mi szem-szájnak abszolút nem ingere, ételt nem mertek venni, mert meglehetősen sok légy rajzott körülöttük. Teljesen feltöltődve érkeztek haza február 3-án. Terveik között szerepel, hogy két év múlva egy nagyobb teljesítményű autóval ismét meghódítják Afrikát.