Hogyan szerettessük meg a gyerekkel a kertészkedést?

Bizonyára sok felnőtt vágya, hogy megszerettesse a gyerekekkel a kertészkedést. Miként álljunk neki? Csizmazia Szilveszter kertészmérnök azt ajánlja, hogy ne azzal kezdjük, hogy sövénynyíró ollót adunk a kezükbe. Nem mindegy, hogy milyen életvitelünk van és mi a célunk. Csak saját kedvtelésünkre kertészkedünk vagy hivatásként, esetleg vállalkozóként. Egyszerű ház körüli hobbikertészkedésre akarjuk tanítani, vagy profi főfoglalkozású kertésszé karjuk nevelni őket.

Valószínűleg legfontosabb a példa. Ha gyerekünk azt látja, hogy szeretünk kertészkedni, és az kikapcsolódás, aktív pihenés a számunkra, azt biztosan megjegyzi, és ha fiatalon még nem is, később jó eséllyel ő ugyancsak kedvet kaphat hozzá. Különösen hölgyeknél fordulhat az elő viszont, hogy mintegy nosztalgiából, természet iránti szeretetből minden előzmény nélkül kezdenek el kertészkedni. Ilyenkor aztán nagyon hiányzik a gyakorlati tapasztalat. Kiderül, hogy az „egyszerű kertész” mégis csak tud valamit, amit jó lenne, ha mi is tudnánk, és akkor nem érne minket annyi kudarc.

Próbáljuk tehát megkedveltetni a kertészkedést a gyerekekkel oly módon, hogy sikerélményeik legyenek. Vegyünk nekik például valamilyen magot, amit ők vetnek el, vagy palántát, amit ők ültetnek el. Akkor láthatják szépen fejlődni, termést hozni, és ettől felbuzdulhatnak. Óvatosan, ne túl feltűnően segítsünk, hogy sikerüljön nekik. Nagyapám mesélte, hogy ő kiosztott a gyerekeknek egy-egy kis parcellát, és amit ott termeltek, azt később megvette tőlük. Gondolom, milyen öröm lehetett, hogy egy kis pénzt kerestek. Akinek az ősei évszázadokon át földműveléssel foglalkoztak, annak az valahogy beleivódik a vérébe. Leginkább ilyenkor fordul elő, hogy a szülők már főfoglalkozású kertészek. A gyerek ekkor már anélkül is sokat megtanul a szakmáról, ha nem is nagyon vesz benne részt aktívan. Több kollégám is meglepődött, hogy a gyermekük milyen ügyesen ültet, palántáz, mintha mindig is ezt tette volna. Tehát lehetőleg vonjuk be őket a kerti munkába, persze először csak rövid időre, inkább játékosan, majd mindenképpen dicsérjük meg a gyerekeket a teljesítményükért.