mozi

2018.06.23. 14:00

Nyomasztó titok – új horrormestermű született

Régóta érdekelt Ari Aster bemutatkozó rendezése, amikor pedig az első kritikák az Ördögűzőhöz és a Rosemary gyermekéhez hasonlították, lelkesedésem tovább nőtt.

Péter Zsombor

film

Noha az efféle viszonyítási alapokat érdemes a helyükön kezelni, ez mit sem von le az Örökség érdemeiből.

A Graham család legidősebb tagja meghal, lánya, Annie (Toni Collette) pedig egyre több megmagyarázhatatlan dologgal szembesül anyja múltjáról. Szembe kell néznie a sötét titkokkal, miközben szerettei is egyre furcsább dolgokat tapasztalnak.

Első olvasatra egy sablonos, paranormális jelenségekkel foglalkozó horrort sejthetünk, de a végeredmény nagyon messze áll ettől. Persze a cselekményt végigkísérik a spirituális dolgok, de az Örökség jócskán kinövi a zsánert. Aster merít a klasszikusokból, ugyanakkor saját szájíze szerint alakítja a történetet. Nagyon kevés kapaszkodót nyújt, megoldást pedig csak az utolsó percekben kínál, inkább a misztikumra épít, ami olykor a visszájára fordul. Sok kérdésre nincs válasz, és helyenként azt sem tudjuk, mi zajlik a vásznon, annyira kaotikus, amit látunk.

Ahogy azonban Aster mesél, az bravúros, főleg egy elsőfilmestől. Az Örökség ugyanis legalább annyira családi dráma, mint horror. A négytagú família próbál egyben maradni, de mindenkinek megvan a maga tragédiája. Annie karaktere végtelenül komplex, egyszerre szerető anya és sötét titkokat őrző, kiszámíthatatlan nő. A furcsa dolgokat tapasztaló, gyászba burkolózó fiú, Peter (Alex Wolff) és az elképesztően nyomasztó kisugárzású kislány, Charlie (Milly Shapiro) nemkülönben érdekes szereplő. A fajsúlyos dráma mellett az Örökség óriási erénye egy- értelműen a hangulata. Az egy dolog, hogy technikailag tökéletes, gondolok itt a zenére, vágásra, operatőri munkára, mindeközben Aster zsigerből teremt olyan atmoszférát, amely csak a legnagyobbaknak sikerül. Szépen lassan kúszik az ember bőre alá, betekintést enged ebbe a bizarr családi légkörbe, majd beköti a szemünket, megpörget és magunkra hagy a sötétségben. Leginkább egy ilyesfajta érzéshez tudnám hasonlítani az átélteket. Borzasztóan rég volt rá példa, hogy egy horror mély érzelmeket váltott volna ki belőlem, sőt gondolkodóba ejtett volna. Itt sikerült a bravúr, s noha nem mindig halad a jó úton, annyira gyomorba vágó és kíméletlen az összkép, hogy a hatása alá vonja az embert. A spirituális elemek, illetve az, ahova a végkifejlet tart, nem feltétlenül bizonyult a legjobb választásnak, mégsem lehet szabadulni attól a misztikummal átitatott sokkhatástól, amit érzünk. Hipnotikus erővel képes berántani a világába, mindezt úgy, hogy esze ágában sincs olcsó eszközökkel ránk hoz-ni a frászt. A szó klasszikus értelmében nem ijesztő az Örökség, mégis képes félelmet kreálni. Az utolsó bő negyedóra erre a legjobb példa, amely megkoronázza ezt a pokoljárást.

Órákig lehetne elemezni Aster művét, annyira komplex és egyedi, de a lényeget mindenki leszűrheti. Sokaknak nem lesz túl elvont vagy épp nem elég ijesztő, és a komótosabb tempót sem fogja tolerálni a széles közönség, de akit elkap ez az elemi nyomasztás, nem felejti el egyhamar. Erre rátesz egy lapáttal a technikai kivitelezés és a pazar színészek, akik közül Toni Collette-et kell kiemelni, nem véletlenül beszélnek már most Oscar-jelölésről az ő esetében. Lehet emlegetni a Rosemary gyermekét, az Ördögűzőt vagy akár a The Babadookot, egy biztos: új horrormestermű született, amely néhány éven belül viszonyítási alap lesz a zsánerben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában