A család minden tagja az aszófői borászatban dolgozik

- Családunkban hagyománya van a borászkodásnak. Egészen 1858-ig tudunk visszamenni az időben, mert ekkor készült el a család pincéje itt az aszófői vörösmáli pincesoron. Én már beleszülettem ebbe, hiszen a szüleim is foglalkoztak szőlővel és borral, de sokáig csak kicsiben csináltuk. Először a pincegazdaságnak adtuk el a bort, később, miután én borászként végeztem az egyetem, és többet tudtam a pincében dolgozni, már borozóknak értékesítettünk. Egészen 1990-ig a pincegazdaságnál dolgoztam.

– Ezt követően vállalkozó lettem. Eleinte a szőlőt vásároltuk, de folyamatosan növeltük a területeinket, és mostanra a bor nagy része saját termelésű szőlőből készül. Most kilenc hektáron gazdálkodunk, és szívesen fejlődnénk még tovább, de annyira elszálltak a földárak, hogy azt lehetetlen kigazdálkodni – mondta Fodor Gyula.

– Pedig nagyon jó, hogy nagyobbrészt a saját ültetvényeinkről dolgozzuk fel a szőlőt,

mert így tudunk a legjobb időpontban szüretelni, és nagyon odafigyelünk a művelésre, a növényvédelemre – teszi hozzá Fodorné Sárvári Erzsébet, aki szülei mellett nőtt bele a borászkodásba Szentbékkállán, és a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán lett borász. Később egy termelőszövetkezet borászati ágazatában dolgozott, majd férjével együtt kezdte a közös gazdálkodást.

Bár kívülről úgy tűnik, hogy a két gyerek, Dorina és Gábor útja teljesen egyenes volt, azt mesélik, ők is átestek az ellenkezés különböző fázisain, mire úgy döntöttek borászok lesznek, és a családi vállalkozásban keresik a saját megélhetésüket is.

– Azt hiszem, a szüleink azért próbáltak erre terelgetni minket, de nem volt könnyű döntés. Gyerekként az láttuk, hogy az osztálytársaknak szabad az egész nyár, mi meg folyton a szőlőben dolgozunk. Azért traktorozni gyerekként nagyon szerettem, és jó volt látni az elismerést és a díjakat, amit a szüleim a borokkal nyertek. Végül Keszthelyre jártam egyetemre, az államvizsga még előttem áll – mondja Fodor Gábor.

– Eleinte én sem akartam a borral foglalkozni, aztán az érettségi után mégis a Corvinus Egyetemre jelentkeztem, és én is borász lettem. Elragadott a szakma, de utána még végeztem kereskedelem–marketing szakot is, ami, úgy érzem, jó döntés volt. Gáborhoz jobban passzol a szőlészkedés-borászkodás, én az értékesítésben, a borkóstolókon vagyok ügyesebb – teszi hozzá Fodor Dorina.

A családi munkamegosztás 2018-ban állandósult, amikor Gábor bejelentkezett a pincemunkák irányítására.

– Én elfogadtam, hogy két dudás egy csárdában nem fér el, és teret kell engedni a fiataloknak. Persze ehhez kellett az is, hogy láttam, hogy rá lehet bízni a dolgokat, mert Gábor lelkesen, lelkiismeretesen, és precízen csinálja – mondja Fodor Gyula.

– Amióta elmélyültem a borászkodásban, néhány dolgon változtattam, ami nekem jobban tetszett, a saját ízlésemre formáltam. Szeretnék még sok mindent elérni, vannak komoly terveim, bár néha édesapám rám szól, hogy ébredjek fel. Azért mindig közösen tervezünk, mindent megbeszélünk, és együtt hozzuk a döntéseket – fejezi be Fodor Gábor.

Idén a Vinagora borversenyen olaszrizlingjükkel aranyat hoztak el a nemzetközi mezőnyben,

Irsai Olivérük az arany mellett a legjobb fajtabor díját is elhozhatta. Az Irsai már most nagyon népszerű fajta, és szerintem még mindig felívelő pályán van. Egyre többen keresik, és azoknak is tetszik, akik nem kifejezetten borivók. Ennél a fajtánál mi egy pár gramm cukrot hagyunk a borban, egy kicsit kerekít rajta, szerintem jól áll neki. Sokat kóstolgatunk: fontos a sav, esetleg egy kis maradék cukor, és ne legyen nagyon magas az alkohol.

Minden tételnél a harmóniára törekszünk. Próbálunk olyan borokat készíteni, amiket mi is szívesen fogyasztanánk, és ez a többségnek bejön. Persze figyelünk a keresletre is, tehát tudjuk, hogy nyáron nagyrészt a reduktív, illatos, könnyű borokat keresik. De vannak hordós érlelésű és battonage boraink is. Aztán látjuk, hogy a fogyasztók már nem akarnak nagyon savas borokat inni, és a Balaton-felvidéki termőhelyek kedveznek ennek az irányzatnak. Nálunk a juhfark sem annyira ásványos, savas, mint a Somlón – ez itt a Balaton, kissé fogyasztóbarátabb, szélesebb rétegeket megszólító bort tudunk készíteni – fejezte be Fodor Gábor.

Azt mondják, hogy az utóbbi időben rengeteget fejlődött a borkultúra. A borfogyasztók a piros édestől eljutottak a tudatos vásárlásig, szívesen járnak borkóstolókra, és kérdezni is mernek.