A kamara megyei elnöke szerint át kellene gondolni a drasztikus vaddisznógyérítést

Az afrikai sertéspestis megszüntetésére irányuló európai uniós stratégia tavaly áprilisi módosítása minden tagállamot a vaddisznóállomány szabályozásáról szóló nemzeti akcióterv összeállítására kötelezett. Ennek egyik legfontosabb stratégiai célja, hogy a vaddisznóállomány sűrűsége négyzetkilométerenként fél egyedre csökkenjen 2025. február 28-ig. Pap Gyula szerint ennek a drasztikus csökkentésnek súlyos hatásai lehetnek a vadgazdálkodókra és a vadászokra nézve is.

– A 2021. január 14-én kijött rendelet szerint, ha 100 hektáronként egy fél disznóval lehet számolni, az azt jelenti, hogy egy 10 ezer hektáros területen 50 vaddisznót lehet majd tartani 2025 februárjában. Egy nagyon drasztikus kilövési terv teljesítését léptettek életbe már három éve. Ennek alapján, ha a vadgazdálkodó 100 darabot szeretne kilövetni, akkor 150-et írnak elő, tehát 150 százalékos túlhasznosítás van előírva a vaddisznónál, de túlhasznosítást irányoztak elő a szarvasok állományánál is – mondta Pap Gyula.

A kamara elnöke elmondja azt is, hogy egy 10 ezer hektáros vadászterületen Veszprém megyében átlagosan körülbelül 300 vaddisznót lőnek most. A fenntartható mennyiség négy év múlva hatvanra csökken vissza. Ennyi vaddisznó lesz tartható egy ekkora területen, de ez nem azonos a kilőhető mennyiséggel. Körülbelül maximum 30-40 disznót lehet majd kilőni a későbbiekben, de ez nagyon drasztikus csökkentés az említett, jelenleg kilőtt 300 egyedhez képest.

Pap Gyula hangsúlyozza, hogy nemzetgazdasági oldalról megérti a problémát, mert a hazai sertéságazat védelme nagyon fontos. Annak gazdasági nagyságrendje összehasonlíthatatlan a vadgazdálkodási ágazatban jelentkező vaddisznóállomány kategóriájával. Ugyanakkor véleménye szerint a vaddisznók állományának gyérítésére megfogalmazott elvárások teljesen tönkre teszik az ágazatnak ezt a szektorát: A társas vadászati lehetőségek jelentős része megszűnik. Nem jönnek majd a külföldiek, akik elsősorban disznóra akarnak vadászni, és emiatt drasztikusan csökkenhetnek a turisztikai és egyéb bevételek is. A sportvadászok is majdnem 100 százalékban vaddisznóra szeretnek vadászni, de ha az egyedszámok ennyire leapadnak, akkor az ő vadászati lehetőségeik is drasztikus mértékben csökkennek. Kérdés, hogy ilyen feltételek mellett hogyan alakul a magyar vadásztársadalom nagyságrendje, összetétele? Milyen teherviselést tudnak vállalni az emberek? Részben az egyéni bérvadásztatások, részben a társas vadászatok elmaradása, és a vadhúsleadásokból származó értékcsökkenés miatt is óriási bevételkieséssel jár mindez a vadgazdálkodók számára. A megyei vadászkamara elnöke szerint a vaddisznóállomány ilyen mértékű csökkenése ellenére sem lesz arányaiban kevesebb a vadkár.

– Nagyon borúsan látom a magyar vadászat jövőjét ezekkel az intézkedésekkel. A szarvasállományt is jelentősen szeretnék csökkenteni, ami érthető, mert kicsit túlszaporodott. De a csökkenések után felvetődik a kérdés: Mire fogunk vadászni? Biztosan lesz egy olyan réteg, aki képes lesz komoly anyagi áldozatokat hozni a vadászatának fenntartására, de a jelenlegi állapotokat a sportvadászok tartják rendben. Ha ők nem jutnak sikeres vadászati lehetőséghez, akkor abbahagyják a vadászatot. Aki ebben a szférában jobbára jelen van, a jelenleginél jelentősebb anyagi áldozatot már nem nagyon tud magára vállalni. Nem tud háromszor annyit fizetni amellett a rengeteg társadalmi munka és vadkárelhárító vadászat mellett, amit végez. Akkor jön majd még e mellé a konfliktus a gazdákkal, akik a vadkáruk megtérítését kérik, de miből fizessék ki azt a vadgazdálkodók, ha nincsen bevételük? Egy ördögi kör ez az egész, amit még egyszer nagyon jól át kellene gondolni, mert itt a vadászat mellett a turizmusról, az idegenforgalomról és ősi hagyományokról is beszélünk. A magyar vadászat mindig is nagyon jelentős volt, a bakonyi disznóhajtások világhírűek. Ennek az egésznek a varázsa most elveszhet – adott hangot aggodalmának Pap Gyula.