Megyénkben is hatalmas a kereslet az informatikusok iránt

Gyurik Pál, a Veszprémi Szakképzési Centrum Ipari Technikum informatikai szakoktatója húsz éve tanít, de nem mindig az informatika volt a fő vonala. A Pannon Egyetem gazdálkodási szakának médiamenedzsment szakirányán oktatott, majd az informatika tanításához 2014-ben tért vissza mint tanár. Őt kérdeztük.

– Ez egy speciális hiány.

Az olyan informatikusokból van nagy hiány, akik például programozni kiválóan tudnak – nyilatkozta a Naplónak a szakember.

– A szoftverfejlesztés egy nagyon keresett terület – jegyezte meg lapunknak Gyurik Pál. Mint elmondta, Veszprémben a hardverprogramozáshoz értőkre van nagyobb igény. Ők azok, akik elektronikus eszközöket tudnak programozással rávenni a feladatuk ellátására. Erre leginkább az autógyártási iparághoz kapcsolódóan van szükség a megyeszékhelyen.

– Az informatikushiány számszerűen valós, de az nagyon szűk területre korlátozódik, ugyanakkor rendszergazdákra nincs akkora igény – fogalmazott Gyurik Pál. – A 23 ezer, amivel szoktunk „dobálózni”, úgy áll össze, hogy 20 ezer az általános vagy a hardverprogramozás területén lenne szükséges.

Kérdésünkre arról is beszélt az informatikai szakoktató, hogy a Veszprémi Szakképzési Centrum Ipari Technikumában évente egy informatikusosztály végez, ami 30 főt jelent, azonban körülbelül húszan szoktak a szakképzésben tovább maradni; azaz a technikusi képzést is elvégzik az érettségi után, gyakran ők is továbbtanulási céllal.

– Egyharmaduk az érettségizőknek egyből továbbtanul, egyharmaduk megpróbál elhelyezkedni a szakmában, esetleg azon kívül – jegyezte meg Gyurik Pál. Hogy hol?

Mindenfelé.

– A legtöbben az úgynevezett határterületek felé orientálódnak, mint anno jómagam, amikor televíziós műsort készítettem éveken keresztül – árulta el a szakember. – Volt olyan tanuló is, aki például azért hagyta abba a technikusi képzést, mert speciális hangosítással foglalkozik nagyon magas szinten. A legtöbben el tudnak helyezkedni az általuk választott célterületeken.

Megtudtuk azt is, hogy az állandó szakmai változások teszik próbára a szakterület képviselőit.

– Azontúl, hogy a tanár minden órára felkészül, gyakran előfordul, hogy megváltozik a képzés tartalma, az utóbbi időben a struktúrája is – mondta Gyurik Pál. – Megváltoznak tartalmak, esetleg szétbontanak egy nagyobb tárgyat több részre. Most van két olyan tárgycsoportunk, amelyben 6-8 szakterületet kell összevonniuk az oktatóknak. Mi is specializálódunk, és ki mihez ért jobban, a kollégákkal szétosztjuk az oktatási feladatokat. Idén úgy kellett osztályoznunk, hogy más oktatók jegyei, néha akár hat-nyolc szakterület érdemjegyei alapján kellett értékelnünk a diákokat.

Szerinte ez nehéz, hiszen eltérőek a tananyagok, és mást igényel egy grafikus tantárgy, mint a programozás, és ezeket mégis össze kell vonni és egyben értékelni.

Gyurik Pál 2001-ben diplomázott, és utána rögtön maradt tanítani az egyetemen, ami érzése szerint „aktív húsz év” volt.

– Azt tapasztalom, hogy az érdeklődés egyre jobban növekszik az informatika iránt – mondta.

– A felvételizők között volt néhány, aki nem tudta, hogy mi az elképzelése, de mára kitisztult a kép. Az utóbbi években egyre több az olyan fiatal, aki tudja, hogy mi akar lenni, és azért küzd is. Számomra ez egy új fejlemény ahhoz képest, amit az egyetemen átéltem. Ott nem volt akkora az érdeklődés, igaz, ott egy részterületet oktattam. Itt viszont vannak klasszikus informatikai tárgyaim is. Egyre több diákunk magas szinten végez munkát és tud gondolkodni. A mostani generáció reménykedésre ad okot.