gazdaság

2017.11.22. 10:00

Csepeli György: Az idő hatalmának megtörése maga az élet

Érezhetnek-e a robotok, hogyan hat a digitális átalakulás az emberi természetre, milyen lesz az új ember?

Őrsi Ágnes

Korondi Péter szerint a legújabb világvégedátum 2045. Akkor eljön az a pont, amikor a mesterséges intelligencia annyira összefonódik az életünkkel, amit még el sem tudunk képzelni Fotó: Pesthy Márton

Nem jövőbeniek ezek a kérdések, éppen ezért nagyon jó, ha vannak fórumok, amelyeken kutatók véleményét lehet megismerni. Az érdeklődők segítségére sietett a Veszprémi Akadémiai Bizottság novemberben a műszaki tudomány napja alkalmából szervezett előadásokkal, beszélgetésekkel.

Mint orvos Robin Cook számtalan meggondolandó témát jár körül regényeiben. A Mobil című például arról szól, hogy a segítő robot, tételesen egy mobil, eljuthat arra a döntésre, hogy pusztuljon az általa felügyelt emberi lény, mivel életben tartása elérte a deficit határát. Közülünk, földlakók közül, bár gondolom, lennének, akik tudnának hasonlóan határozni, de hogy nagyon kevesekről eshet szó, abban biztos vagyok, hiszen az értékserpenyőben sokkal több van, mint az adott ember pillanatnyi értékteremtő képessége, mégis szükségünk van a mesterséges intelligenciától remélhető segítségre. Hogy milyen is lehet ez az együttműködés, arról beszélt az előadás keretében Korondi Péter egyetemi tanár, Manchin Róbert, a Culture Action Europe elnöke és Csepeli György professzor, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke Veszprémben.

Korondi Péter szerint a legújabb világvégedátum 2045. Akkor eljön az a pont, amikor a mesterséges intelligencia annyira összefonódik az életünkkel, amit még el sem tudunk képzelni Fotó: Pesthy Márton

Korunkat a negyedik ipari forradalomként jelöli a tudománytörténet, és a 4.0 számsor az egész gazdaság információs hálózattá alakulására utal a beavatottak számára, csakhogy, bár kevesen lehetnek a beavatottak, a hatás a Föld mind a 7,6 milliárd lakosát érinti. Az előadó, Korondi Péter professzor tolmácsolásában a legújabb világvége-dátum 2045, amikor eljön az a pont, amikor a mesterséges intelligencia annyira összefonódik az életünkkel, amit még el sem tudunk képzelni. A helyzet, a technológiai szingularitás a fekete lyukak közelében lévő gravitációs szingularitáshoz hasonló. Adódik a kérdés: kell-e félni a mesterséges intelligenciától vagy nem. A választ még nem tudni, de annyi biztos, hogy kell vele foglalkozni. Új tudományok jelennek meg, a régi tudományok, például a matematika helye megváltozik, mindez oda vezet, hogy a prognózisok szerint 2035-re már a háztartásokban is megjelennek a robotok, arról nem is beszélve, hogy a szolgáltatásokban is egyre nagyobb szerepet töltenek be. A hozadékeredmények, például az okos kanál kifejlesztése a remegő kezű Parkinson-kóros betegek számára viszont felvetik a kérdést, milyen legyen az intelligens robot. Olyan, mint az ember? Az előadók egyöntetű véleménye szerint nem, a segítő robot egy másik faj legyen, érzések nélkül, s semmiképpen ne legyen versenytársa az embernek.

Manchin Róbert arról beszélt, hogy a digitalizáció robbanása tette lehetővé a mesterséges intelligencia robbanását, és olyan átalakulás közepében vagyunk, ami az alapvető emberi, társadalomszervezési és munkakapcsolatokat is érinti. És bár az előrejelzések szerint 2020-ra mintegy ötmilliárd mobilt használunk a Földön, az emberi társadalom új minősége nem azt jelenti, hogy az új technológiák bevezetésének nincsenek korlátai. Az emberiség életében a digitális technológia előrehaladásával a társadalom új minősége alakul ki; tudomásul kell vennünk a figyelemdeficitet, vagy például azt a tényt, hogy az általunk birtokolt „okos” tárgyakon keresztül a teljes életünket bízzuk egy ismeretlen rendszerre.

Hogy mindezeket figyelembe véve mit hoz nekünk az evolúció hatalma? Csepeli György szerint az idő hatalmának megtörése maga az élet, bízni kell a tapasztalatban; a megoldások sokaságából mindig a legmegfelelőbb marad meg és örökítődik az utódokra. Éppen ezért annak tudatában, hogy harminc éven belül a ma ismert foglalkozások 80 százaléka eltűnik, a figyelmet a gyerekek tudásának intenzifikálására kell fordítani, hogy felnőve fel tudják venni a harcot a magunk által teremtett, ám magunk elpusztítására is alkalmas szerkezetekkel. Egyetlen eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy ne rabszolgái legyünk az általunk teremtett rendszereknek, az pedig a szeretet. Ha vele élünk, nem kell félnünk a szuperintelligenciától.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!