Retró krimi: a veszprémi rendőr, aki minden kasszát megfúrt

A ’90-es években egy érdekes bűneset borzolta a veszprémiek és a város környékén élők hangulatát. Arról sokan tudtak, hogy tizenöt éven keresztül valaki büntetlenül fúrta a széfeket, de a csodálkozás még nagyobb volt, amikor kiderült a sorozatbetörő személye. Ő ugyanis nem volt más, mint B. M. rendőrszázados.

veol.hu

Pandurból rabló

1990. novemberének közepén jártunk, amikor egy véletlennek köszönhetően két járőr betörőt fogott egy épületben, amiben akkoriban a Napló szerkesztősége is működött. Mondhatni házhoz jött a hír.

A rend őreit is meglepte, hogy nagyon ismerősnek találták a férfit, valószínűleg a döbbenet is hozzájárulhatott ahhoz, hogy B. M-nek először sikerült elmenekülnie előlük. Azonban a nyomkövető kutyán már nem tudott kifogni, egészen a lakásáig vezette a nyomozókat. Ezzel pedig lezárult egy tizenöt éve tartó bűnsorozat.

Fotó: Napló/Archív

B. M. ugyanis nem csak ezt az egy betörést vallotta be, hanem közel 150 más, hasonló bűncselekményt is. Kiderült, hogy ő az a híres kasszafúró, akit már régóta keresett a rendőrség. Többek között maga az elkövető is…

Milyen ember volt a kasszafúró rendőr?

A Napló korabeli számából erről sok mindent megtudhatunk, hogy a rendőrőrnagy – aki az elfogás pillanatában B. M. főnöke volt – nyilatkozott a sajtónak. Elmondása alapján a kasszafúrót nem kedvelték se a kollégái, se a felettesei. Gyakran lejáratta a többi szakembert, magát pedig tévedhetetlennek tartotta. Ettől függetlenül a kollektívát meglepte, amikor kiderült a kettős élete. B. M. ugyanis nem csak tudott az általa elkövetett bűncselekmények utáni nyomozásokról, de gyakran helyszínelt is a tetthelyeken. Nyugodtan megtehette ezt, hiszen tudta; hiába találják meg az ujjlenyomatait, azok úgysem szerepelnek az adatbázisban.

A páncél-szekrényeket általában az üzletekben elrejtett kulcsokkal nyitotta ki, részben egyfúrásos módszerrel, ami különleges ismereteket feltételez, mert a kevésbé hozzáértők rendszerint három fúrással nyitják ki a páncélszekrényeket.

Persze teljesen ő sem tudta titkolni, hogy valami nincsen rendben körülötte, több alkalommal is tetten érték. Egyszer egy kenyérboltban megfogta egy rendész, majd egy ABC-ből bilincsbe verve hozták be a járőrök. Egy órás ajtajában ugyancsak tetten érték, máskor látták, amint rendszámtáblát cserélt a kocsiján. Mégis mindig megúszta.

Hosszú volt a bűnözői pályafutása

B. M. egy vegyesboltban kezdte a betörést, ahonnan némi aprópénzt és egy doboz Marlboro cigarettát vitt el. Később következtek az 50 ezer, 200 ezer forint feletti tételek, sörözőkből és ABC-kből. 1990-ben a Pápa melletti TSZ páncélszekrényéből már 589 ezer forintot emelt el. Ezután következett a Veszprém megyei OTP nagy páncélszekrénye. Egy háromnapos ünnepen a riasztó- berendezés előzetes kiiktatásával bejutott a pénzintézetbe, de fúrója cserbenhagyta, így a nagy fogás elmaradt – a széfjében ugyanis 17 millió volt, főként valutában. Külön érdekesség még, hogy saját kocsival, de lopott rendszámmal járt betörni.

Egy ártatlan is bűnhődött miatta

H. S., a veszprémi Robix gyár rendésze, 1988. január 30-án éjszaka éppen hazafelé tartott, amikor a Schönherz Zoltán utcában, a kenyérbolt hátsó bejáratánál elhaladva, gyanús mozgásra és zörejekre lett figyelmes. Egy közeledő taxit állított meg, majd megkérte a vezetőt, hogy szóljon a CB-rádióján a rendőröknek. Ekkor az üzletből kifutott a betörő, akit üldözni kezdtek, de az elbújt a közelben. Amikor a rendőrök megérkeztek, előjött rejtekhelyéről. A rendőrök örömmel üdvözölték: – Miklós, te vagy?

B. M. ekkor meglepő dolgot tett: H. S-re mutatott és elkiáltotta magát, hogy „ő a betörő”. A rendészt a rendőrség kihallgatta, házkutatást tartottak a lakásán. Nem találtak ugyan semmit, de H. S-t hétfőn munkahelyéről ismét előállították. Őrizetbe nem vették, viszont naponta berendelték és meggyanúsították, lelkileg komolyan megviselte a procedúra. Ráadásul az incidens miatt a munkáját is elvesztette.

Egy évig tartott a tortúra. Szagmintát vettek és vért azonosítottak, de mindegyik eredménytelenül lezárult. Az ügyet vizsgálta a győri és a veszprémi ügyészség is. Panaszra ment az országgyűlési képviselőhöz és az akkori főkapitányhoz. Ezután csendesebb napjai következtek, amit hamar feldúlt egy értesítés: B. M. becsültsértéssel vádolta meg. Végül 1988. december 22-én az ellene emelt vádat megszüntették.

Eljött az ítélet ideje

Végül 1992-ben került pont a történet végére, a kasszafúró a törvénykezés elé került. A korabeli beszámoló szerint, amíg a bírónő ismertette az ügyet, B. M. időnként jegyzeteibe lapozott, fejét csóválta, legyintett vagy éppen mosolygott.

A védőügyvédje próbálta „koros elmeállapotúnak” beállítani védencét, de ezt a bíróság nem tartotta tényszerűnek. A hírhedt kasszafúrót hivatalosan 8 év letöltendő börtönre ítélte a Veszprém Megyei Bíróság.

(Az összeállítás a Napló korabeli lapszámaiból, Mátételki András, Birkás József és Vida András tudósításai alapján készült.)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!