Borbála pihenőparkot és bányász emlékhelyet avattak Jásdon

Ünnepi köszöntőjében Ovádi Péter, a Fidesz veszprémi választókerületi elnöke a bányászok kemény munkájáról, összetartozó közösségéről szólt. – Kisgyermek koromban mindig csodálattal töltött el titokzatos munkájuk. Leszállni a föld mélyébe, biztos voltam benne, hogy olyan dolgokat láthatnak, ami kevés embernek adatik meg. Aztán ahogy felnőttem, megvilágosodott előttem, hogy e munka nem holmi kalandozás a földbe vájt járatokban. Kemény fizikai, szellemi, lelki megpróbáltatás. Sok esetben élet-halál kérdése, hogy a föld mélyében milyen döntést hoznak. Nem ismerek a bányászoknál összetartóbb közösséget. A sötét járatokban, szénporos levegőben olyan kitartásról és felelősségérzetről tesznek tanúbizonyságot, amelyek példaértékűek lehetnének ma, minden élethelyzetben, mondta. Szólt arról, hogy a nehéz fizikai munkának egy női szent, Borbála a védőszentje, akinek élete és szenvedései, az azokból történő folyamatos talpra állás, kitartás nem is nem is jellemezhetné jobban a bányászok életét. Győry Tünde polgármester asszony kiemelte, az emlékhely civil kezdeményezésre, közösségi összefogással valósult meg. Több bányász megkereste a falu vezetését, hogy állítsanak emléket a helyi bányászoknak, de felmerült, miért éppen e szakma képviselőinek. – Végiggondolva Jásd történetét, bő száz éve szorosan összefonódik a bányászélettel. Az 1930-as években a Varga-hegy alatt nyitottak szénbányát, de voltak kőbányák is. Szinte minden családnak van bányász kötődése, a falu fejlődése a bányászatnak is köszönhető. A kezdeményezést tettek követték, a tájházunk megújítása mellett ez volt az az ügy, amely megmozgatta a lakosságot, igazi összefogásban volt részünk. Jó volt látni, hogy sok ember számára fontos a múlt és egyben az új történések, a fejlődés elfogadása, mondta a faluvezető. Közösen megtervezték a parkot, a gondozatlan területet megtisztították, virágokat adományoztak és ültettek, a bányászok megácsolták a vájatot, megérkeztek a tárna berendezései, elkészült Szent Borbála szobra. Kottyán Mihály tisztelettel emlékezett meg a helyi bányászok képviseletében egykori társaikról, akik már az égi mezőkön járnak. Balinkán, a helyi kőbányában és Dudarbányán egy-egy falubeli bányász halt hősi halált.

– A föld nem adta ingyen kincseit, a bányászok élete mindig veszélyben volt. 1978-ban huszonnyolc tatabányai, 1983-ban Márkushegyen harminchét bányász vesztette életét sújtólégrobbanás következtében. Falunk fejlődésében nagy szerepük volt bányászoknak. Kis település vagyunk, de sok aknászt, vájárt, műszaki embert, lőmestert, főaknászt, művezetőt adtunk a környék bányáinak. A lányok, asszonyok is nehéz munkát végeztek az osztályozón. Elődeink gyalog jártak dolgozni, később teherautókkal, majd buszokkal. A feleségeknek is nagy szerepük volt a családi háttér biztosításában, rang volt bányászfeleségnek lenni, mondta a nyugdíjas bányász. A Szent Borbála szobor két alkotója, Boros József és Lebán Miklós leleplezte az alkotást, majd talapzatánál Győry Tünde és Ovádi Péter, a tárna előtt Dr. Káldi Zoltán bányakapitány és Kottyán Mihály helyezték el az emlékezés koszorúit, Prímász Róbert ciszterci plébános atya pedig megáldotta az emlékhelyet. Az ünnepségen közreműködött az egyházközség énekkara Csomay Tünde vezetésével, Szent Borbála életét Troják Vanessza idézte fel, verset mondott Jasinka Sára. A közeljövőben, a parkban emléktáblákat helyeznek el, bemutatva a térség bányászatának múltját és egy helyi értéket, a löszfalba vájt pincék történetét.