Felismerve Isten szeretetét

2018.06.23. 08:00

Salgó Ferencet ötven éve szentelték pappá

Salgó Ferenc címzetes esperes, kanonok, plébános, a Mária Rádió pápai stúdiójának lelki vezetője idén ünnepli papi pályájának ötvenedik évfordulóját.

Laskovics Márió

A mindig derűt, pozitív energiát, szelídséget sugárzó atyával a mai aranymiséje apropóján beszélgettünk.

Salgó Ferenc a Felvidéken, Udvardon született 1945. január 4-én. Családját három-éves korában kitelepítették a Baranya megyei Kishárságyra, legkorábbi emlékei a vagonokba zárt utazásról maradtak meg. A kis faluban keresztény családban, bátyjai mögött harmadik gyermekként, szeretetközösségben nőtt fel.

– Szép volt a gyermekkorom, még ha sok mindenben hiányt is szenvedtünk. Élénk, eleven, mozgékony gyerek voltam. Vallásgyakorló családunkban természetes volt a napi imádság, rendszeresen részt vettünk a vasárnapi szentmisén, otthonunkban sugárzott a keresztény értékek szerinti élet, szentképek lógtak a falakon. A papi hivatásom mégis váratlanul ért minket. Hatvan éve hangzott el az első hívás felém, amikor a helyi plébános paphiányról prédikált. Igazából annyit kért a Jóisten, hogy adjam oda magam, ezen az úton menjek.

Tizenegy évesen bérmálkozott, s mint mondja, a Szentlélektől két ajándékot kapott: az imádság szeretetét és az önzetlen szolgálatkészséget.

– Vágyódtam arra, hogy napi fél órában elvonuljak és csendben beszélgessek a Jóistennel. Szinte úgy éreztem, hogy ott ül velem. Nagy örömem telt benne, s a rózsafüzér öt tizedének elmondása később, a győri bencés gimnázium során is megmaradt, ahova a plébános közbenjárásával kerültem be. Ott az atyáknak, szavalóversenyeknek, gyakorlatoknak köszönhetően sikerült levetkőznöm az addigi félszegségemet, s az érettségikor meghoztam a végleges döntést, hogy pap leszek. Felvettek a Veszprémi Főegyházmegye kispapjai közé, majd Esztergomban tanultam.

A mindig derűt, pozitív energiát, szelídséget sugárzó Salgó Ferenc kanonok, plébános ötvenéves papi szolgálatát ünnepli Fotó: Laskovics Márió

1968. június 20-án, Veszprémben szentelték pappá. Káplánként először Berzencére (1969–70), majd Kaposvárra (1970–78) került.

– Berzence nagyon kedves volt számomra az élő, buzgó vallásgyakorlat miatt. Vasárnap tömve volt mindhárom katolikus templom. Elsősorban az iskolai hitoktatás, valamint a betegellátás volt a feladatom. Egy templomajtóra kívülre kitett plakát miatt feljelentettek, és megvonták a hitoktatói engedélyemet. Így kerültem Kaposvárra, a Jézus Szíve-plébániára, ahol már nem volt iskolai hittan. Ám én elkezdtem összegyűjteni a gyerekeket, és karácsonyi pásztorjátékot csináltunk, amit megszerettek mind a gyermekek, mind az 1920-as években hasonlóban szerepelt nagyszülők. Volt, hogy 180-an szerepeltek. Akkora népszerűségnek örvendett, hogy legfőbb fegyelmező eszközöm lett: ha nem jössz hittanra, nem tanulsz, akkor nem szerepelhetsz a pásztorjátékban. Azóta is emlegetik a helyiek.

Egy másik kaposvári emlékét is megosztotta az atya, miszerint egy súlyos beteg nyugdíjas bácsi vasárnaponként a kórházba hívta, hogy áldoztassa meg.

– Akkor került fel a Kaposvári Rákóczi FC az NB I-be, és mivel én nagy focista, drukker voltam, kigondoltam, hogy megáldoztatom Dezső bácsit, aztán megyek a meccsre. Miután őt elláttam, a szobatársai, illetve a többi kórterem betegei szintén jelezték, hogy ők is áldoznának, gyónnának. Mire kiértem a kórházból, vége lett a meccsnek. Később 50–60 áldozóm is akadt. Sokszor jöttek arra a helyi szurkolók lógó orral, én meg mindig feldobódott voltam, hogy milyen sokan fogadták az Úr Jézust. Tehát a magam akaratáról való lemondással nagy örömet adott a Jóisten a foci helyett. Káplán utódaim folytatták ezt a kórházi ellátást.

Ferenc atya elsőként Somogysámsonban lett plébános (1978–85), ahol a hívek segítségével felújította a plébániaépületet, a templomokat. A fiatalokkal sokat kirándult, sportolt. 1985-től Pápán él, neve összeforrt a Szent Anna-plébániáéval. 1998 és 2014 között esperesként gondoskodott az egyházkerület papságának támogatásáról. Plébánosként lelkipásztori teendőin túl segíti a rászorulókat élelem, gyógyszer és ruhanemű osztásával, illetve összefogja a helyi rádiós stábot.

– Először új volt minden. Annak örültem, hogy az itteni, korábban az irgalmasok által működtetett kórházban nem kellett kitaposnom a lelkipásztori szolgálat útját, csak továbbvinnem. Törekedtem megszervezni a hitoktatást, fokozatosan építkezve, egyre több iskolában, két évig unokatestvérem is segédkezett ebben. A hívek közül többen is részt vettek hitoktatói képzésen, 1990-ben már foglalkoztathattam őket az iskolákban. 1993-ra, lelkes összefogással felépítettük az új plébániaépületet. Az egyházmegyei lelki gyakorlatokkal, több község a plébániához kapcsolásával kiszélesedett a feladatköröm. 2005-re felépítettük a Szent József-kápolnát, amelyben a Mária Rádió stúdiója is helyet kapott.

Ferenc atya az elmúlt ötven évből arra a legbüszkébb, hogy Isten szereti, s mindig oda vezette, ahol szükség volt rá. Minden nap fél ötkor kel, reggeli tornával és zsolozsmával kezdi a napot.

– Nagy ajándék, hogy felismerhettem: szeretve vagyok. Ebből fakad minden. Örülök, hogy a Jóisten akarta az életemet, és akarta, hogy pap legyek. Gyengeségeim, bűneim, gyarlóságaim rávilágítanak, hogy ezek ellenére is jó az Isten, és szeret. Örülnék, ha minél több ember megtapasztalná ezt, mert ebben van az élet titka, hogy felismerjük a szeretetét. Ne féljünk a nehézségektől, és merjük rábízni, átadni magunkat. Annak is örülnék, ha a papi szolgálatra minél többen meghallanák a Jóisten hívását.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában