Megyénkből ketten is bejutottak a Kazanyban megrendezendő szakmák világdöntőjébe

A EuroSkills idei megmérettetése volt az első magyarországi rendezvény, ráadásul megyénkből öten is ringbe szálltak, érthető volt az izgalom a rokonok, ismerősök körében. A háromnapos verseny a várakozásokat felülmúló eredményt hozott: a magyar három arany-, három ezüst-, három bronzéremből aranyat hozott el Simon Krisztián, ezüstöt Balogh Ákos és bronzot Piltman Gábor.

Balogh Ákos „nem csupán” EuroSkills ezüstérmes webfejlesztő versenyző, hanem a BME informatikai mérnök szakos elsőéves hallgatója is; órái után tudtunk szót váltani. Még a verseny eufóriájában beszélt, örömmel emlékezve a magyar csapatban kialakult egymást segítő jó légkörre, a profi szervezésre. Hogy milyen volt a mezőny, arra egyetlen ténnyel válaszolt: előtte, a dobogó legfelső fokán az a kazanyi Konstantin Larin állt, aki tavaly Dubajban első lett a WorldSkills, azaz világversenyen, és aki, tekintve, hogy egy európai és egy világversenyen mindenki csak egyszer vehet részt, jövőre, Kazanyban már a hazai csapat segítője lesz.

Tőle tudta meg Ákos, hogy a leendő oroszországi helyszínen már állnak az épületek, ott tréningeznek a teljesítményük alapján kiválasztott fiatalok. Az oroszok számára az idei budapesti verseny az általuk rendezendő világverseny főpróbája volt. Így már minden érthető – mondhatná egy kívülálló, de a versenyzők és segítőik, szakértőik egybehangzóan állítják, bundára, részrehajlásra a Hungexpón sem volt mód, megérdemelten vitte haza Budapestről a legtöbb érmet Oroszország. (Ausztria és Franciaország után a magyarok negyedikek lettek.)

A versenyzőkkel és felkészítőikkel találkozót szervezett a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. A Somogyi Istvánné főtitkár vezette beszélgetést öröm hatotta át, az ifjú szakembereket kísérő minden „szenior” résztvevő a folyamatról beszélt, ami a tehetséges, érdeklődő fiatalokkal való találkozástól a döntős szereplésig vezetett.

Simon Krisztián, az aranyérmes bútorasztalos mellett ketten is ott ültek korábbi iskolája, a Táncsics tanárai közül; szakoktatói, akiknek emlékezetes volt Krisztián, a diák. Nagyon jó eredményekkel jött az általánosból, szerető szülői háttérrel – amelyben nem szerepeltek szakmai elődök, és nem hagyta magát eltántorítani. Egy bemutatón ráérzett az asztalosszakmára, ami mellett kitartott, olyan intenzitással – emlékezett Kajtár András oktató –, hogy az órákon ők ketten rendre szakmai vitákat folytattak.

Megyénkből öt versenyzőért izgulhattunk. Közülük Simon Krisztián mellett a kamarai találkozóra Piltman Gábor bemutató ács is el tudott jönni a beszélgetésre. Az őt kísérő Piltman Miklós kettős szerepben élte át a gyomorszorító napokat; egyrészt apaként, másrészt neves ácsként egy tehetséges versenyző, a fia felkészítőjeként. Ő is úgy vélte, a budapesti három napon valóságos verseny­istállók képviselőit láthatta a közönség, hiszen a fiatalok, azon túl, hogy a szakképző intézményekben megszerezték az alapokat, tudásukhoz saját igyekezetből, szorgalomból és elhatározásból annyit tettek hozzá, hogy toronymagasan állnak az ugyanazt a képzettséget ugyanakkor elsajátított korosztálytársaik fölött. Olyasmi ez, mint a jogosítvány megszerzése utáni vezetés és a részvétel a Forma–1-en.

– A rendező országok mindig nagyon kitesznek magukért, ez most is így volt – összegezte tapasztalatait Varga Máté, Papp Viktória Dóra, a hatodik helyezett kozmetikus felkészítője, aki, mielőtt tréner lett, maga is versenyző volt európai és világversenyen. Elmondta, hogy minden apró információnak nagy jelentősége lehet. Ez az ő szakmájában, a szépségiparban sem elhanyagolandó, hiszen mivel például Magyarország volt a házigazda, a minden versenyző számára itt biztosított kozmetikai termékekkel nemcsak a verseny pillanatában találkozhattak, azokat előre megismerhették, vagy éppen olyasmikről is szó lehetett, amivel Dóri korábban is dolgozott.

A nemzetközi zsűri elismeréssel adózott a magyar szervezőknek, hátradőlni mégsem lehet, mert pár hónap múlva kezdődik a tréningezés Kazany­ra. Simon Krisztiánnak és Balogh Ákosnak a részvétel biztos tudatában, a többi fiatal szakembernek pedig azzal a céllal, hogy a válogatóból ők kerüljenek ki győztesen. Bárhogyan is alakul, a szakmák olimpiája közös haszon; a fiataloknak azért, mert megtalálták a hivatást, amiben örömmel dolgoznak, nekünk pedig azért, mert bármelyikükhöz fordulunk a jövőben, biztosak lehetünk, hogy megrendelőként kiváló minőségű, szép munkát fogunk kapni.