Harmincéves a Brusznyai Alapítvány

A születésnap mindig jó alkalom a visszatekintésre, emlékezésre.

Egy kisgyermek első születésnapja felejthetetlen élmény a szülők, a család számára. Ilyen volt számomra, számunkra az első Brusznyai-díj átadása is.

A rendszerváltoztatás hajnalán, 1990-ben kokárdával a mellükön matrózblúzos diáklányok és öltönyös fiatalemberek gyülekeztek a veszprémi Lovassy László Gimnázium tornatermében az 1848-as forradalomra emlékező, ám nem a hagyományos mederben lezajló iskolai ünnepségre. Az 1990. évi első szabad választásra készülő város országgyű- lési képviselőjelöltjei egymás után foglalták el helyüket, hogy meghallgassák az aktuális ünnepi beszédet, ami rendhagyó módon Brusznyai Árpád, egykori lovassys tanár 1956-os szónoklatának felelevenítése volt.

„Lovassy Lászlóra emlékezik a szabadságharc ünnepén a róla elnevezett iskola. Joggal feltehető a kérdés: Miért ünnepli őt, a félbemaradt pályájú, tragikus sorsú ifjút ma, 1956-ban is a szabadságszerető magyar ifjúság?” – idézte a szónok Brusznyai Árpádot, így folytatva: „Ünnepeljük először azért, mert egyénileg talán a legtöbbet szenvedett a szabadságért, derékba tört életét áldozta hazájáért. De ünnepeljük Lovassy Lászlót azért is, mert a végsőkig helytállt az egyszer felismert igazság mellett. Harcolt érte, nem riadt vissza az önkény fenyegetéseitől, nem féltette és nem mentette magát. Vállalta sorsát, és hű maradt elveihez.”

A harminckét éves ifjú tanár nem sejti, nem sejtheti, hogy döbbenetes párhuzamként az ő sorstragédiája is készülődik már a történelmi időben, mert ő is vállalja sorsát, mert ő is hű marad elveihez.

A hatásos szónoklat után kaptak magyarázatot a diákok a vendégsereg megjelenésére.

A Magyar Demokrata Fórum által alapított Brusznyai-díjat Horváth Géza tanár úr, a gimnázium legendás történelemtanára ekkor és itt vehette át Papp Sándortól, a Brusznyai Alapítvány elnökétől, országgyűlési képviselőjelölttől. „Hacsek” tanár úr, ahogyan diákjai nevezték őt, és ahogyan ma is emlékezünk rá, meghatottan köszönte meg élete első kitüntetését. A nemzeti szellemű, érzelmű történelemtanításért korábban nem járt elismerés…

Az első emlékezetes díját- adás után a Brusznyai Alapítvány évekig kereste a méltó helyszínt és formát, mígnem 1996-ban megszületett a máig élő: a zene nyelvén emlékezni a kórust is vezető, hangszeren játszó Brusznyai Árpádra. A Veszprémi Egyetem aulájában a Mendelssohn Kamarazenekar és a Veszprémi Diákok és Tanárok Vegyeskara előadásában Vivaldi Glóriáját hallgathatta a termet zsúfolásig megtöltő közönség. Vezényelt a Veszprém zenei életében meghatározó szerepet játszó Zámbó István. Örök élmény volt valamennyiünk számára, akik ezen a varázslatos estén részt vehettünk.

Ennek az első alkalomnak a hangulata, varázsa ismétlődik meg minden év januárjának második szombatján a Pannon Egyetem aulájában. Változatlanul a Mendelssohn Kamarazenekar és a ma már Brusznyai Oratóriumkórusnak nevezett vegyes kar Kováts Péter műsorválasztásával, dirigálásával adja a művészeti élményt.

Minden évben gazdagodunk, gazdagodik Veszprém a zenei élmény mellett egy-egy kitüntetett tanár és diák értékes közösségépítő tevékenységének megismerésével is.

Köszönet érte minden közreműködőnek, támogatónak.

Szívből kívánom, hogy a harmincadik születésnapot még nagyon sok kövesse.

Imre Frigyesné, a Brusznyai Alapítvány elnöke