A tíz esztendeje meggyilkolt kézilabdázóra emlékeztek

A hatalmas termetű beállós – aki a szurkolók egyik nagy kedvence volt – azonnal belehalt sérüléseibe, két társa pedig súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A szörnyű esetet teljes döbbenet és letargia követte a bakonyi megyeszékhelyen, országszerte és Romániában egyaránt. A veszprémi együttes csak hatalmas lelkierőről tanúbizonyosságot téve tudta folytatni szereplését. A gyászoló szimpatizánsok ezrével gyűltek össze a Veszprém Arénánál, ahol nem sokkal később Marian Cozma szobrot kapott.

A tíz éves évfordulón is rengetegen látogattak ki, hogy leróják tiszteletüket az egykori kiváló sportoló emléke előtt. A kézilabdaklub, a szurkolók és a város közös, péntek esti megemlékezésére eljött a csapat korábbi edzője, a Testnevelési Egyetem jelenlegi rektora, Mocsai Lajos, valamint a mostani játékosok mellett több régi bakonyi kézilabdázó, egykori társ is ott volt a Veszprém Aréna előtt. A résztvevők meghallgatták a beszédeket, visszaemlékeztek a mindig mosolygós román óriásra, majd megkoszorúzták a Cozma-szobrot.

– A tíz évvel ezelőtt történt események soha be nem gyógyuló, mély sebet ejtettek a veszprémiek, és az ország lelkén – kezdte beszédét Porga Gyula polgármester a Veszprém Aréna előtt, Marian Cozma szobra mellett tartott megemlékezésen. – Az ártatlanul kiontott vér emléke itt kísért ma is, február 8-a Veszprém gyásznapjává vált – mondta.

Porga Gyula megjegyezte: nemcsak a haláleset marad örökké az emlékezetünkben, hanem az is, hogy Cozma csapattársai hősiesen helytálltak azon a hajnalon, ez pedig példát mutat bátorságból és hősiességből mindannyiunknak.

Magyarády Péter, a veszprémi egyesület korábbi elnöke elárulta, soha nem fogja elfelejteni azt a vasárnapi hajnali telefonhívást, amely a hírt hozta, s azt a dermesztő tudatot, hogy ezen nem lehet változtatni. – A város kézilabdacsapata, közössége mindig egy család volt. Ennek a családnak lett a tagja annak idején Marian Cozma, aki rengeteget dolgozott, hónapról-hónapra fejlődött. Nagy csapatok akarták leigazolni, de ő azt mondta, én Veszprémet szeretem, nem megyek el innen. A jövője az volt, hogy klasszissá váljon, ehhez minden adottsága megvolt, s ezt a fényes jövőt vette el tőle az a kegyetlen éjszakai cselekedet, ami megbocsátani soha nem lehet.

Magyarády Péter kiemelte: rengetegen gyászolják ma is az egykori kiválóságot, és ez az együttérzés mindig is jelen lesz az emberek szívében.

Mocsai Lajos felidézte, hogy mi történt tíz esztendővel ezelőtt, hogyan élte meg belülről a csapat a tragédiát. Úgy fogalmazott, voltak olyan egyesületek, amelyek feloszlottak egy ilyen esemény után. A Veszprém viszont összeszorított foggal pályára lépett egy héttel a gyilkosságot követően és ő biztos volt benne, hogy legyőzik a spanyol listavezetőt. Így is lett. Pedig a játékosok szinte egyáltalán nem edzettek azon a héten, ott voltak a bukaresti temetésen, fizikailag és lelkileg egyaránt kimerültek, mégis sikerült valahonnan erőt meríteniük.

– Ötezer ember feketébe öltözött, majd a meccs előtt levetették a gyászmezt és hihetetlen hangulatban szurkolták végig a 60 percet. A találkozót követően senki nem mozdult a helyéről, sírt az egész csarnok – méltatta a drukkereket és együttesét a korábbi vezetőedző. Mocsai Lajos az akkori csapattal kapcsolatban kiemelte: egy igazi összetartó közösségről volt szó, amely története legnehezebb hetében állt helyt hittel és ambícióval Cozma emlékéért.

A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a Cozma-szobrot. Emléket helyezett el Ovádi Péter országgyűlési képviselő, Csík Zoltán, a Veszprém Handball Team Zrt. vezetője, valamint a csapat nevében Nagy László kapitány és David Davis edző.